A vár alatt kicsinek, szűkösnek bizonyult a hely, a rendőrök számtalanszor figyelmeztették a szervezőket, hogy tereljék összébb az embereket, az úttesten nem szabad állni, de a parlament előtti térről is próbálták elküldeni a tömeget. Egyes becslések szerint ötszázan, mások szerint több mint ezren gyűltek össze a Felvidékről, az anyaországból és a szomszédos Ausztriából, hogy a Himnuszunk a szabadságunk csoport által szervezett tüntetésen részt vegyenek.
A szervezők és maguk a tüntetők is úgy vélték, Szlovákiának egyenlő állampolgárai szeretnénk lenni, hiszen itt élünk és itt fizetünk adót is. A vár tövében lengett a magyar zászló és szólt a magyar zene, többek között a Hazám, hazám is a Bánk bánból.
A tüntetés a Nélküled című dal eléneklésével vette kezdetét, majd Halász Béla szólt szervezőtársai, Németh Titusz és Samu István nevében, kifejtve, miért tartották fontosnak a május 5-ei tüntetést a pozsonyi parlament előtt, a pozsonyi vár tövében.
„Százezrek vannak itt velünk lélekben és nagyon sokan vannak olyanok is, akik egy időpontban velünk fogják énekelni nemzeti imánkat a Kárpát-Medence sok-sok településén.”
Halász Béla kiemelte: „Itt állunk a pozsonyi vár mellett a szlovák parlament épületénél. Pozsonyban, ahol a magyar történelem talán legnagyobb csatája zajlott, ahol megannyi magyar királyt koronáztak meg. Ma délután a himnuszunkat kell megvédeni, mert a szlovák parlament egy olyan törvényt hozott, kifejezetten ellenünk, ami tiltja és bünteti az éneklését. Himnuszunkat, nemzeti imánkat, amely összeköti a magyar nemzetet, Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Vajdaság és a nagyvilág összes magyar emberét!”
A felvidéki magyarság érdekeinek tisztes vállalásáért
Halász Béla hozzátette: 108 parlamenti képviselő szavazta meg ezt a törvényt, köztük magyar képviselők is, állítólag figyelmetlenségből. „Magyarázkodtak, bocsánatot kértek, megint magyarázkodtak, majd elnökük, akinek nevét meg sem említem inkább, azt mondta: ennek a tüntetésnek semmi értelme és a törvény is rendben van!”
Halász Béla pontokba foglalva mondta el a magyarság kéréseit: „Ma nemcsak a himnuszunkat nem hagyjuk, hanem szóvá teszünk mindent, amiről eddig sem lett volna szabad hallgatni: kérjük és követeljük a jelenlegi állami jelképekről szóló törvény eltörlését, és megváltoztatását! Kérjük és követeljük a beneši dekrétumok felülvizsgálatát, a jogtiprások következményeinek kárpótlását és jóvátételét. Kérjük és követeljük Esterházy János teljes rehabilitálását! Kérjük és követeljük a Szlovák Köztársaság területén élő magyar nemzeti közösség államalkotó nemzetté nyilvánítását az alkotmányban, a magyar nyelvnek a szlovákkal egyenrangúvá tételét alkotmányos jogként. Kérjük és követeljük, a szlovák kormány és parlament kérjen bocsánatot Zsák Malina Hedvigtől és családjától! Kérjük és követeljük a kettős állampolgárságról szóló törvény eltörlését! Kérjük és követeljük a szabad nyelvhasználatot és jelképeink, többek között a magyar zászló használatát! Kijelentjük, hogy a felvidéki magyar nemzeti közösség számára csak az olyan érdekképviselet elfogadható, amelyik mindezt vállalja, programjára tűzi és kiáll mellette, mert nem a parlamentbe jutás a legfőbb cél, hanem elsőrendűen a felvidéki magyarság érdekeinek tisztességes vállalása.”
A szervező beszédében arra is kitért, hogy csak egyetlen ember volt, aki kiállt mellettünk a szavazáskor, és szót emelt az úgynevezett himnusztörvény ellen, Ondrej Dostál, aki a tüntetésen is részt vett.
Halász Béla a szervezők nevében mondott beszédében kiemelte azt is:
„Új összefogásra, új egységre van szükség, de ez csakis megtisztulva, nem pártérdekből, nem önös érdekből, nem kényszerből, hanem alulról építkezve, csakis az egész felvidéki magyarság érdekében történhet! Elegünk van a becstelen alkukból, haszonleső taktikákból, halogató képmutatásból és a jellemtelenségekből! Azoknak, akik bebizonyították alkalmatlanságukat, nincs helyük ebben az összefogásban!”
Normális országban nem tiltják be a himnuszt!
Halász Béla bevezető szavai után Ondrej Dostál parlamenti képviselő üdvözölte a tüntetőket. „Engedjék meg, hogy üdvözöljem önöket azoknak a szlovákoknak és szlovák politikusoknak a nevében, akik úgy gondolják, nem kell betiltani a magyar vagy más himnuszt Szlovákiában.” Dostál szerint ehhez két dolog fontos, egymás tiszteletben tartása és egymás megértése.
„Egy szabad és demokratikus országban mindenki azt teheti, amit a törvény nem tilt meg neki. Egy szabad és demokratikus országban ugyanakkor a törvény nem tilthat meg olyan dolgokat, amelyek nem ártanak másoknak, nem ártanak az államnak és nem ártanak a társadalomnak. Egy másik demokratikus ország himnuszának éneklése és lejátszása nem árt senkinek és semminek. Egy ilyen dolgot nem szabad betiltani!” – mondta a parlamenti képviselő.
Ondrej Dostál szerint
sajnálatos, hogy a szlovák parlament elfogadta ezt a törvényt. A szlovák nacionalisták tudatosan készítették elő el ezt a törvényt
– emelte ki a képviselő. A szövetségeseik pedig nem figyeltek, és nem figyelnek arra sem, kivel kormányoznak. Ők ugyanis Slota utódjával kormányoznak. „Andrej Danko Slota nyomdokait követi! Ha azt gondoljuk, hogy 2019-ben semmi olyan nem veszélyeztet, mint az 1990-es években, tévedünk. Veszélyeztet. Vigyáznunk kell erre!”
A szlovákok és a magyarok több száz éve együtt élnek, a két nemzetnek nincsen gondja egymással. A problémákat a nacionalista politikusok okozzák – jelentette ki Dostál. „Nem szabadna ezt nekünk megengedni” – emelte ki a demokrata politikus.
Ondrej Dostál beszéde után, amelyet a tüntetők jogosan tapsviharral köszöntek meg, Csiba Júlia előadta a Tavaszi szél vizet áraszt című népdalt. Az előadó anyai örömök elé néz, ennek ellenére fontosnak tartotta, hogy a tüntetésen részt vegyen.
Az egynyelvű ország gyenge és esendő
A tüntetés másik szlovák szónoka egy zsolnai fiatalember lett volna, aki egészségügyi okok miatt nem tudott részt venni a rendezvényen. Szavait Samu István szervező tolmácsolta magyar nyelven a résztvevőknek. Rastislav Galia beszédében István királyt idézte, aki szerint az egynyelvű ország gyenge és esendő. A civil aktivista szerint István király a jogrendszert az államban természetes erkölcsi normákra építette fel, védte az emberi méltóságot.
Szent István királysága évszázadokon keresztül fennállt, a történelmi magyar királyság erős államiságon nyugodott, jó hazája volt több nemzetnek is
– emelte ki Galia beszédében, hozzátéve, hogy a közös országot a szlovákok és a magyarok együtt védték
Galia szerint a sovinizmus tévedés, a másik nemzet tiszteletének megtagadása egyfajta etnikai rablás. Az utolsó százötven évben a mi tájainkon is megmutatta fertelmes arcát ez a jelenség. Ez az időszak és ez a jelenség megakadályozza, hogy Szent István ránk hagyott szellemiségét privilegizált örökségként éljük meg. Rastislav Galia szavai után Korpás Éva népdalénekes a Csitári hegyek alatt című népdalt énekelte, majd a Csemadok nevében Neszméri Tünde szólt.
Bú s kétség mellette …
„A Csemadok érdekvédelmi és kulturális szervezetként az elmúlt hetven évben mindig kiállt a magyar oktatás mellett. Felemelte a szavát a jogtiprások ellen, tiltakozott a nyelvtörvény értelmetlen szankciói miatt. Kulturális és közművelődési szövetségként feladatának tekinti a magyarság kultúrájának megtartását, megélését. A magyarság lelkéhez és létéhez hozzátartozik himnuszunk, nemzeti imánk, vagy ha úgy jobban tetszik, a 306-os ima.” – mondta beszédében a Csemadok képviselője, aki szerint az édesanyáknak meg kell köszönni, így anyák napján azt az értékrendet, ami miatt fontos ezen a tüntetésen részt venni.
Neszméri Tünde idézte a Himnusz hatodik versszakát: Bújt az üldözött, ´s felé Kard nyúl barlangjában, Szertenézett és nem lelé Honját a´ hazában. Bércre hág és völgybe száll, Bú ´s kétség mellette, Vérözön lábainál, ´S lángtenger felette. Majd elmondta: „Ez az idézet jellemzi a felvidéki magyarság mai helyzetét is. Nem leljük hazánkat, mert korlátozzák nemzeti szimbólumaink használatát, mert még sok helyütt ma is sérelmezik, ha magyarul beszélünk. Állandóan harcot kell vívnunk az anyanyelvi oktatásért. Elveszik állampolgárságunkat, ha felvesszük más országét. Kultúránk támogatása még ma is hiányos, az anyaország segítsége nélkül képtelenek lennénk megszervezni színvonalas rendezvényeinket, holott itt fizetünk adót és hűségesek vagyunk szülőföldünkhöz.
Ahhoz az országhoz, amelyet nem magunk választottunk lakhelyül, hiszen őseink feje fölött a nagyhatalmak húzták meg a határt, miközben nagyszüleink és dédszüleink véleményét nem kérdezték meg arról, hova szeretnének tartozni. Mi mégis lojális állampolgárai vagyunk ennek az országnak.
A magyarság az állandó küzdésbe belefáradt. Bú s kétség mellette …”
Neszméri Tünde beszéde után Samu István a szervezők nevében bejelentette: nem volt hiábavaló a tüntetés megszervezése, hiszen a parlament elnöke, Andrej Danko a szervezőket tárgyalásra hívta, majd Halász Béla kifejtette: mi nem kisebbség, hanem nemzeti közösség vagyunk. Ezután Écsi Gyöngyi a Felszállott a páva című népdalunkat adta elő.
A felvidéki magyarság becsületesen dolgozó nép
Utolsóként Harangozó Gyula Kossuth-díjas táncművész szólt a közönséghez. A Kossuth-díjas művész méltatlannak nevezte a himnusz éneklését tiltó törvényt.
Az EU tagjai vagyunk, minden ország a saját képességei szerint próbálja meg építeni a közös Európát, mindezek mellett „minden ország megpróbálja saját identitását megőrizni, a saját nyelvét használni”
– mondta Harangozó Gyula.
A táncművész szerint a felvidéki magyarság szempontjából nagyon fontos, hogy becsületesen dolgozik, adót fizet és becsületesen építi az országot, ennek ellenére meg akarják tőle vonni, hogy „naponta megélhesse a magyarságát, hogy magyarul tanulhasson, a magyar nyelvet használja, énekeljen, táncoljon és a művészeteket magyarul gyakorolja.”
A művész hozzátette: a magyar himnusz egy fohász, amelyben a nemzet kéri Isten áldását. Harangozó beszédét egy rövid történettel zárta, mely így szól: Kunfuciusztól megkérdezték a tanítványai: Mester, meddig kell még itt ülnünk, hogy sorsunk jobbra forduljon? Erre a mester azt mondta tanítványainak: Ha csak itt ültök, akkor nagyon sokáig.
A tüntetés a magyar himnusz eléneklésével ért véget, a színpadon Kovács Koppány kezdte, majd mindenki vele énekelt, zengett a pozsonyi vár alatt és a szlovák parlament épülete mellett nemzeti imánk.
FELVIDEK.MA
