A csaknem hetven éve történtekért most kell fizetni?
Hányattatott sorsa volt a gútai templomoknak, mint ahogy a hívőknek is. A Vág túloldalán előbb egy fából épült templomuk volt, majd tapasztott sárral megerősített templomot építettek. Mindezek helyét csak egy-egy kis dombocska jelzi, mert idővel a tatárok és törökök elöl kellett menekülniük a gútaiaknak. Ekkor jöttek át a Csallóközbe, meg is építették templomukat, de ezt is lerombolták a támadók. Ekkor a falu védelme érdekében felépült a templomerőd. Magas téglafallal vették körül templomukat, amelyet Nagyboldogasszonynak ajánlottak. A körülhatárolt területnek négy kapuja volt, ölöttük a védőszentek szobraival, a falat pedig lőrések szegélyezték. Az európai államok kialakulásával párhuzamosan, megszűnt a veszélyeztetés, nem volt szükség a kerítésre sem, s a múlt század ötvenes éveinek derekán végül le is bontották. A hatvanas évek elején a Jednota Fogyasztási Szövetkezet a városközpontban szállodát és áruházat akart építeni, ám ehhez az ugyancsak téglakerítéssel körbefogott plébánia és a hozzá tartozó kert egy részét meg kellett vásárolniuk.
– Ma már nem lehet tudni, hogy valójában véletlen, vagy szándékos volt-e az elírás, de tény, hogy az akkori adásvételi szerződés szerint az érsekség jóváhagyásával a gútai plébánia eladta a kért telekrészt, viszont nem annak a kataszteri száma került bejegyzésre, hanem a templomkerté – magyarázza Szlovák Marian esperesplébános.
– Ürge Tamás plébánossága idején, amikor a templom festése elkezdődött, kiderült, hogy a templom épülete a gútai plébánia tulajdona, azonban az alatta levő terület a fogyasztási szövetkezeté. Azóta folynak a bírósági tárgyalások, s azt már nem is említem, hogy az ügyvédi költségek alaposan megcsappantották a plébánia kasszáját.
– Faramuci helyzet alakult ki, hiszen az ötvenes évek végén az áruház és a szálloda építéséhez szükséges telket a fogyasztási szövetkezet megvásárolta, viszont birtokába jutott a templompark is. A pereskedés két évtizede folyt a plébánia és a fogyasztási szövetkezet között. A második világégés előtt a gútai plébánia a legjobban gazdálkodók közé tartozott. Saját földjei voltak, kiterjedt állattenyésztéssel rendelkezett, lovashintóval járta körbe a birtokot a mindenkori plébános. Az egyház ugyanis nagy gondot fordított a birtok szakszerű fenntartására, irányítására.
esperesplébános
– Sokakat megtéveszt, hogy az úgynevezett papi birtokok a gútai plébánia tulajdonában vannak. Ez így nem teljesen igaz, hiszen napjainkban is vannak a plébániának termőföldjei, amelyet bérelnek tőle, viszont a jelentősebb, összefüggő szántók az érsekség fennhatósága alá tartoznak. Ezeket nem a gútai plébánia, hanem maga az érsekség gondozza és felügyeli. Ez téveszthette meg a sajtót, amikor azt írták, hogy az érsekség kapja vissza a templom alapterületét. Az történt ugyanis, hogy a felszámolás alatt álló Jednota F. Sz. (nem tévesztendő össze a Jednota COOP Fogyasztási Szövetkezettel) ügyintézője felajánlotta, hogy a náluk nyilvántartásban szereplő templomparkot visszavásárolhatjuk. Tárgyalásokat kezdtünk a városi hivatal illetékeseivel, s arra a végső elhatározásra jutottunk, hogy a város a becsült áron megvásárolja a templompark területét, majd piaci áron a templom alapterületét, valamint a falaitól számított 1 m-es területet eladja a plébániának. El kell mondanom, hogy valójában már évtizedek óta a város üzemei gondoskodtak a templompark fásításáról, a kertészeti munkákról. Tudom, hogy a város vezetősége a közeljövőben jelentősebb változtatásra készül a templomparkban, így nem lesz akadálya, hogy saját elképzeléseiket megvalósíthassák. Azt csak óvatosan tudom megjegyezni, hogy elképzelni is rossz, mi lett volna, ha tudtunkon kívül nem nekünk, hanem idegen vállalkozónak ajánlják fel a terület megvásárlását, aki esetleg üzletházat, vagy üzletsort épített volna a parkban – egészítette ki az információkat Gúta esperesplébánosa.
DUNATÁJ HETILAP 1/2018
