…Ismerősök, barátok, családtagok, mi mind, akik itt vagyunk, megrendülten állunk Juhász Árpád koporsója előtt. A búcsúzás fájdalmas és oly nehéz, azonban el kell fogadni immár megváltoztathatatlan tényként, hogy ő is beteljesítette a sorsát úgy, mint mindenki más, ha itt az idő. Sajnos ez az élet törvénye, tudjuk, ismerjük, de csak akkor értjük meg igazán jelentőségét, ha egy hozzánk közel álló ember távozik. Ilyenkor kérdések halmaza fogalmazódik meg bennünk, egyre újabbak és újabbak, amikre válaszokat keresünk. Az utolsó, legfontosabb kérdésre azonban csak akkor kapjuk meg a választ, ha már a göröngy szétomlik felettünk. Így hagyjuk itt majd mi is szeretteinket, ha eljön az idő.
Árpi bácsi 1931. december 11-én született az Érsekújvári járásban lévő Béla kisközségben. A pusztító világháborút gyermeki szemmel és egész életére kiható tapasztalattal élte meg. Az ötvenes évek végén pedagógusként került Gútára, itt alapított családot, itt tevékenykedett közel 20 éven keresztül iskolaigazgatóként. Városunk társadalmi életébe is példamutató módon bekapcsolódott, hiszen nemcsak képviselőként, de krónikásként is városunk szellemi életének meghatározó személyiségévé vált. Szakmai elhivatottságát, szaktekintélyét városunk határain túl is elismerték és többször jutalmazták. Emberi nagysága túlnőtt az iskola kapuin, túlnőtt városunkon és a felvidéki magyarság szîkös keretein is. Egyre újabb és újabb tudományok iránt kezdett érdeklődni, amelyeknek aztán szakértőjévé, tudósává vált. Ő ilyen ember volt, aki nem elégedett meg soha a természet és a társadalom megannyi területének csupán felszínes ismeretével, hanem azoknak a legjobb ismerőjévé akart válni. Érdeklődése és a megszerzett tudása olyan szerteágazó, az általános mîveltsége olyan magas volt, mint amilyet ma már csak nagyon kevesen vallhatnak magukénak nemcsak helyi szinten, de az összmagyarság és a világ tekintetében is. Szaklapokban jegyzett rendszeres publikációi és a városunk történetével foglalkozó könyvei, írásai bizonyítják, hogy az évtizedek alatt megszerzett tudását és tapasztalatát nemcsak a katedra túloldaláról, de igazi népmîvelőként a társadalmi csatornák széles palettáján keresztül próbálta átadni a jövő nemzedékének. Mindezt méltósággal, de szerényen, hivalkodások nélkül, ugyanolyan meleg szívvel és sugárzó jóindulattal, ahogyan az egész életében mindenkivel szemben megnyilvánult.
Juhász Árpádot, városunk „Árpi bácsiját“ több évtizedes közösségépítő, társadalom-formáló szellemi munkássága elismeréseként városunk önkormányzata 2007-ben Pro Urbe-díjjal jutalmazta…
…Ez a született pedagógusok, a nemzet igazi napszámosainak tisztje, hivatása, hogy tudást adjanak és „egész népet neveljenek“. A tudást kaptuk tőlük, lehetőséget arra, hogy mi is neveljünk a saját és más emberek örömére. Ez volt Árpi bácsi hivatása is.
Ahogy Petőfi mondotta hajdanán:
„Elhull a virág, eliramlik az élet…“,
ez most sincs másképp, a földanya öleli magához és örökké vigyázza majd nem evilági lépteit.
Árpi bácsi most már az ő gyermeke is.
(Részlet Horváth Árpád polgármester gyászbeszédéből)
DUNATÁJ HETILAP
