Komárom közéletének és iparának jelentős személyisége volt
Százötven éve, 1863. május 2-án született Dosztál János és Dobrova Jusztínia nyolcadik gyermekeként Dosztál Jakab, a neves komáromi harangöntő és közéleti személyiség, a Komáromi Ipartestület elnöke. Apja 14 éves korában inasnak adta, 1880 januárjában szabadult Galambos Lajos komáromi lakatosnál. Katonai szolgálata alatt Tóvárosban megismerkedett Takács Máriával, akit 1887-ben feleségül vett. Leszerelése után Pesten helyezkedett el, s feleségével ott lakott egy ideig, ott született 1890 áprilisában egyetlen fia, Jakab Nándor. A következő évben családjával Komáromba költözött és bátyja, József bíztatására 1891-ben iparengedélyért folyamodott, amit meg is kapott Komárom város területére. Társulva bátyjával, Dosztál József és Jakab csatornázás, légszesz, vízvezeték és fürdőberendezési vállalat néven vezetik műhelyüket 1900-ig. Családja és bővülő vállalkozása részére megveszi a Kapitány utcai 28-30. sz. házat, s ott önálló épület- és műlakatos, szivattyú- és vízvezetékszerelő, takaréktűzhely-készítő, valamint vas- és ércesztergályos műhelyt nyit, amelyben 3-4 segédet foglalkoztat ugyanannyi inassal. Itt gyarapodó családja is kényelmes lakáshoz jut.
Innen jár négy leánya a közeli óvodába, majd a Nádor utcai Simor-zárdaiskolába. Miután 1911 januárjában megkapja vasöntő iparigazolványát, felépíti öntődéjét, olvasztókemencéjét, a két fémöntő aknát és a szárítót az öntvények részére. Üzemét gőzgép hajtotta, a hevítés fokozására szolgáló ventillátorokat szintén a gőzgép szíjtárcsája működtette. Komáromi üzeme az 1930-as évek elején váltott át villanyerőre. A fejlődő üzemben szecskavágókat, répavágókat, kézi és gépi meghajtású különféle darálókat, mángorlókat, szőlőpréseket és zúzókat, kályharostélyokat, a városi csatornamű részére lefolyókat, aknatetőket, a gázgyár részére lámpaoszlopokat, a vízmű részére utcai kutakat, magán megrendelőknek fali- és udvari kutakat a vízvezetékhez, kapukat, ajtókat, s különféle vas- és fémipari termékeket gyártottak.
Az 1910-es években kezdődik Dosztál Jakab közéleti tevékenysége. Ekkor választják meg a Komáromi Ipartestület elnökévé. E tisztségéről 1918-ban lemond, s csak az alelnöki tisztséget vállalja, de ugyanakkor átveszi az Iparoskör vezetését, segíti színjátszó csoportjának működését. Minden évben megrendezi az Iparoskör társasestélyét a kör termében, a volt Szent János-templom helyén épült Szent János-bérház emeletén. 1918-tól a komáromi katolikus templomok gondnoka. 1922-ben Solymossy Dezső komáromi plébános biztatására a Szt. Anna-kápolna részére készített 65 kg súlyú haranggal megkezdi Komáromban a harangöntést. Tárgyal Berecz Gyula szobrásszal az első világháborúban elesett komáromi katolikusok emlékművének elkészítéséről, melyet a Szent András-templomban fel is állít a szobrászművész. Gondnokként ellenőrzi az egyházi megrendeléseket, számlákat. E téren végzett munkájáért 1935-ben pápai kitüntetésben részesül. 1936-ban beválasztják a Pozsonyi Iparkamarába. Mivel szlovákul élete végéig nem tanult meg, magyarul mondja el 1937-ben beszédét az Iparkamarában.
Közéleti elfoglaltsága miatt, s a nehezebbé váló gazdasági viszonyok következtében Dosztál Jakab 1934 októberében öntődéjét bérbe adja a morvaországi Kulstejn József iparosnak, aki 1938 októberéig üzemeltette 8-10 alkalmazottal. Mivel Kulstejn a harangokhoz való modelleket nem vette meg, a harangöntés 1934-tól 1946-ig szünetel az üzemben, de 1946-tól 1959-ig még 26 harang készült, melyekkel együtt Komáromban összesen 85 harangot öntöttek.
Dosztál Jakab 1940. március 6-án elhunyt. Halála után üzemét és a családi házat gyermekei, Nándor, Etel és Júlia öröklik. Az üzemből Júliát a többi örökös kielégítette, s azt Dosztál és Tóth cég néven vezette tovább. 1946-ban az üzemet nemzeti gondnokság alá helyezték. A gondnokságot 1947 tavaszán szüntették meg, amikor mindkét tulajdonos családja megkapta az ún. fehér lapot, Magyarországra való kitelepítésükre azonban nem került sor. 1950 júliusában a tulajdonosok felajánlották az üzemet átvételre a nyitrai CSSZ nemzeti vállalatnak, amely átvevőként a Kovoslužba nemzeti vállalatot jelölte ki, így e vállalat komáromi üzemeként folytatta 1957 októberétől a munkát. A komáromi üzem vezetésével Tóth Lőrincet bízták meg, majd 1958 februárjától az OPMP vállalat részéről Benka István vette át az öntőde vezetését. 1959-ben az öntőde átkerül a komáromi erődvonalba, a tulajdonosokkal kötött bérleti szerződés ez év végével megszűnik. Az üzem volt helyiségeit a Kapitány utcában néhány évig még a Magyar Területi Színház bérelte raktárként, de a városrendezés során az üzem épületeit és a volt tulajdonosok lakóházát is lebontották, így az egykori üzemnek mára nyoma sem maradt.
Felhasznált irodalom:
Tóth Zoltán:
A komáromi Dosztál család.
In: Iuxta Danubium 9., 52-65. l.
MÁCZA MIHÁLY
DUNATÁJ HETILAP
