Rendhagyó szeptember köszöntött a Selye János Gimnáziumra a 2016/17-es tanévben – legalábbis annak a 43 diáknak, akik már mind tűkön ülve számolták vissza a napokat az ősz első vasárnapjáig. Noha nem a vészesen közeledő iskolakezdés váltotta ki az izgalmat, sokkal inkább az angliai tanulmányi út, melynek szervezése már a múlt évben elkezdődött.
Autóbuszunk szombat este parkolt le a gimnázium épülete előtt, mely körül már javában gyülekeztünk, bőröndjeinkkel karöltve. Mikor az izgalom már kellőképp a tetőfokára hágott, elérkezett a búcsúzkodás ideje, s miután kísérő tanáraink ellenőrizték az iratainkat, mindenki elfoglalta a helyét az autóbuszon, és pontban éjfélkor kalandos utunk kezdetét vette. Az utasteret izgatott zsivaj töltötte meg, mely aztán fokozatosan csendesedni kezdett úti célunk felé haladva.
Vasárnap délután érkeztünk első célállomásunkra, Luxemburgba, ahol rövid sétát tettünk a belvárosban, és megcsodálhattuk többek között a városházát és a nagyhercegi palotát is. Ezt követően érkeztünk franciaországi szállásunkra, Lille-be. Másnap reggel innen indultunk útnak ismét, ezúttal Calais-ba, ahol kompra szálltunk, és a Doveri-szorost áthajózva Anglia legnagyobb kikötőjébe, Doverbe értünk. A napot egy rövid pihenővel kezdtük a tengerparton, majd miután kellő fotót és tengerparti kavicsot gyűjtöttünk be, folytattuk utunkat az anglikán egyház központjába, Canterbury-be. A híres, középkori katedrális látogatása után a szintén középkori eredetű, ám viktoriánus stílusúra átépített Scotney Castle-t csodálhattuk meg, kívül s belül, hatalmas kertjét bejárva. A nap végén kimerülten, de annál nagyobb lelkesedéssel foglaltuk el szállásunkat a holiday parkban.
Kedden eljött a nap, melyet már mindannyian izgatottan vártunk. Londoni kirándulásunk során megnéztük az őrségváltást a Buckingham Palotánál, felültünk a világ egyik legnagyobb óriáskerekére, a London Eye-ra, valamint ellátogattunk a méltán világhírű Madame Tussaud’s panoptikumba, ahol kedvenc hírességeinkkel találkozhattunk, még ha csak viaszfigurák formájában is. A napot néhány tanulságos órával zártuk a híres Natural History Museum-ot bebarangolva. Szerdán – mindenki legnagyobb örömére – a londoni városnézés folytatódott, mely alkalmával tízóraizhattunk a Trafalgar téren, végigsétálhattunk az Oxford Streeten, és további világhírű helyeket, műemlékeket csodálhattunk meg, melyeket sokunk eddig még csak képeslapon látott.
Másnap búcsút vettünk a fővárostól, és vidékre indultunk. Elsőként egy kikötővárosba, Portsmouth-ba érkeztünk, ahol meglátogattunk egy hadihajót, valamint felmentünk a híres Spinnaker Tower kilátójába is, melyről 110 méter magasból csodálhattuk a város lélegzetelállító panorámáját. Késő délután a középkori vásárvárosba, Chichester-be utaztunk. A péntek délelőttöt az Angol Riviéra egyik központjában, Hastings-ben töltöttük, ahol lehetőségünk volt betekinteni a város halászati múltjába, valamint a régi csempészalagutak rejtekeibe. Délután szomorúan búcsúztunk el Angliától, – bízunk benne, hogy nem véglegesen – és a csalagúton átkelve megérkeztünk Párizs elővárosába, Villeneuve le Roi-ba.
Kirándulásunk utolsó napját Európa világhírű szórakoztató parkjában, Disneyland-ben töltöttük, ami mindnyájunk számára felejthetetlen élményt nyújtott. Fájó szívvel szálltunk buszra a nap végén, s indultunk a haza vezető 18 órás útnak, de ennek ellenére mindannyian elégedetten távoztunk. Köszönet érte kísérő és szervező tanárainknak, idegenvezetőnknek, buszvezetőinknek, valamint diáktársaimnak, akiknek hála rengeteg életre szóló élménnyel és megvalósult álommal térhettünk haza.
Szalay Krisztina, a gimnázium II.D osztályos tanulója
dunataj.sk
