Milyen szempontokat kell figyelembe venni az almafák metszési időpontjának megválasztásakor? A választ kezdjük az elején, a facsemeték ültetésével. Akár ősszel, akár tavasszal telepítjük az oltványokat, addig ne nyúljunk hozzájuk, amíg tavasszal a nedvkeringés meg nem kezdődik szöveteikben, és a rügyek duzzadni nem kezdenek. A koronaalakító metszés első lépéseit ekkor végezzük el. Ez általában a március közepe és április közepe közötti időszakra esik.
Mai ismereteink szerint az almatermésűeket nem veszélyeztetik a gutaütés kórokozói, így a termőre fordult fák kevésbé érzékenyek a metszés időpontjának a megválasztására, mint a csonthéjasok. Az almatermésűeket tehát akár télen is metszhetjük, azokon a napokon, amikor fagypont felett van a hőmérséklet. Fagypont alatt ugyanis kezünkkel megfogva a fákat kárt okozunk azzal, hogy a szövetekben levő nedvesség lokálisan felmelegszik, majd újból lehűlik. Az őszibarack és általában a csonthéjasok metszését viszont célszerűbb későbbre halasztani, amikor a fagyveszély már elmúlt. Télen ugyanis még nem lehet az esetleges fagykárt megállapítani, ami az érzékeny őszibarackoknál gyakran előfordul. Ezért előfordulhat, hogy a korai metszés következtében csak túl kevés egészséges rügy marad a fákon. Továbbá az őszibarack és a kajszi metszését legújabban bizonyos veszélyes kórokozók fertőzésének elkerülése céljából a rügypattanás utáni időszakban, a pirosbimbós állapotban javasolja a növényvédelmi gyakorlat. Ezután is nagyon fontos a gondos sebkezelés, például fabalzsammal.
Mivel az almafák téli metszését már november közepétől meg lehet kezdeni, a gyenge fejlődésű idős alma─ és körtefák már ősz végén metszhetők, de legkésőbb február elejéig. Az idősebb almafélék ritkító metszését már most, januártól februárig időszerű elvégezni. A gyümölcsfametszés fő célja a növekedés és a terméshozás közötti egyensúly biztosítása. A legjobb termőkorban jön el annak az ideje, hogy a fiziológiai egyensúlyt az ellenőrző és ritkító metszésekkel ameddig csak lehet, fenntartsuk. Az idős fák, amelyek már csak termőhajtást produkálnak, gyorsan elöregszenek. Ilyen állapotban a fát intenzívebb metszéssel (fiatalító metszés) erőteljesebb hajtórügyképzésre lehet serkenteni. A helyes metszés növeli és meghosszabbítja a gyümölcsfa teljesítőképességét. A fa termése legyen inkább közepes, de minden évben rendszeres.
Nagyon hátrányos, ha túl magasra nő a gyümölcsfa, és a termés nagy része elérhetetlen magasságban van. Ha bőséges levegő és fény jut a korona belső részébe, növekszik a fa ellenállóképessége, javul egészségi állapota és gyümölcshozama. Minden metszés élénkíti a fejlődést. Gyenge vagy hosszúra metszés után gyenge a hajtásnövekedés. Az erős vagy rövidre metszés erős hajtásnövekedést eredményez. A gyengébben fejlődő fákat erőteljesebben, az erősebb fejlődésűeket pedig gyengébben kell metszeni, hogy beálljon az egyensúly. Az almafák metszésénél is, ha bármelyik időpontban metszünk, ne feledkezzünk meg a sebek gondos kezeléséről valamilyen sebzáró anyaggal.
Havas tél, vagy erős fagyok esetén a vadak kevésbé jutnak táplálékhoz, így gyakran megrágják a gyümölcsfák kérgét is, nagy kárt okozva ezzel. Mindenekelőtt – különösen ha nagyon havas, vagy hófúvásos az időjárás – ellenőrizzük a nyulak elleni védelem hatékonyságát. Kerítés nélküli gyümölcsös esetén vizsgáljuk meg, hogy nem rongálta─e meg az időjárás a bekötött fák törzsének védőanyagát.
Csekes Zoltán mérnök
DUNATÁJ HETILAP
