„A hét első napján pedig kora hajnalban elmentek a sírhoz, és magukkal vitték az elkészített illatszereket. A követ a sírbolt elől elhengerítve találták, és amikor bementek, nem találták az Úr Jézus testét. Amikor emiatt tanácstalanul álltak, két férfi lépett melléjük fénylő ruhában. Majd amikor megrémülve a földre szegezték tekintetüket, azok így szóltak hozzájuk: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincs itt, hanem feltámadt!”
Azt mondják, a tavasz, a megújulás legszebb ünnepe a húsvét. Húsvét ünnepe, a Feltámadás azonban ma is tanácstalanná tesz bennünket. Még akkor is, ha már sokszor hallottuk életünkben. Egyszerűen nem tudjuk megmagyarázni, nem tudjuk elképzelni, mert túlmegy a gondolkodásunk korlátain, szétfeszíti a világnézetünk kereteit. De ezért nem kell kétségbe esnünk, mert jó társaságban vagyunk. Sem a Jézust a sírban kereső asszonyok, sem az otthon bezárkózott tanítványok nem tudták elképzelni, hogy Jézus feltámadt. Ma is sokan vannak így az egyházon belül és az egyházon kívül is. Emberi értelmünk, képességeink csak a holtak között tudják keresni Jézust. Úgy, mint egy nagy történelmi személyiséget, mint egy nagy erkölcsi tanítót, mint egy példaképet, mint egy vallásalapítót, mint a szeretet ikonját. Élt, vándortanító volt, gyógyított, és szeretetből az életét áldozta. Számunkra ezzé szegényedett Jézus, és zavarba jövünk a húsvéti üzenettől, hogy Jézus nincs a holtak között, mert feltámadt, ő valóban ma is élő személy, és nem a múltban, az emlékekben, hanem az életben, a valóság világában kell őt keresni és megtalálni. Hisszük-e, hogy a feltámadt Jézus ma is, 2000 év múlva is bennünk, közöttünk él? Hisszük-e, hogy nap mint nap találkozhatunk vele és feltámadásának isteni erejével segít bennünket, hogy ne féljünk a jövőtől, a betegségtől, a haláltól. Segít, hogy megszabaduljunk bűnöktől, amelyek talán már évek óta terhelnek. Segít, hogy megváltozzanak bennünk dolgok, amiket eddig soha nem tudtunk megváltoztatni. Ez az igazi húsvéti hit. De hol találjuk meg ezt a hitet, amelyik olyan, mint egy friss gyümölcs? Vagy másként feltéve a kérdést: hogyan találjuk meg a Feltámadottat az élők között? Az angyalok nem mondják meg a választ az asszonyoknak. De tanácsot adnak, emlékeztetik őket Jézus szavára. Jusson eszetekbe, hogyan beszélt nektek, amikor még Galileában volt: az Emberfiának bűnös emberek kezébe kell adatnia, és megfeszíttetnie, és a harmadik napon feltámadnia. Jézus szava, az Ige nyitja meg a szemüket. Jézus szava, az Ige teremt bennük élő hitet. Ez az Ige ébreszt feltámadáshitet a tanítványokban, az egyházban, és bennünk, mai tanácstalan tanítványokban is. Amíg Jézusnak csak a tanítására emlékezünk, amíg számunkra ő csak egy követendő példakép a múltból, addig a mi hitünk konzerv hit. Akkor lesz eleven, életújító, bennünket formáló, átalakító, ha meghalljuk a húsvéti Igét, a felrázó, utat mutató szót: „Mit keresitek a holtak között az élőt? Nincsen itt, feltámadott!” Ott van, ahol az ő nevében összegyűlünk, ott van az igehirdetésben, ott van az oltáriszentségben, vagy az úrvacsora szentségében, ott van, ahol segítségül hívják, ahol vigasztalást, tanácsot, útmutatást kérnek tőle. Ott van, ahol valaki szomorúságát, bánatát, félelmét hordja elviselhetetlen teherként. Ne a múlt dogmái, tanításai között, ne a kultúrtörténet halott sorai között keressük Jézust, mert ő nincs ott. Ő az élők között, közöttünk, a mi életünkben van. Annyit fogunk megtapasztalni az élő Jézusból, amennyire teret engedünk neki magunkban.
Balicza István, budapesti lelkész
DUNATÁJ HETILAP 12/2016
KÉP: hu.wikipedia.org
