A parlamenti választások közeledtével a közösségi hálón és a személyes beszélgetések során is egyre gyakrabban találkozunk a közös magyar fellépést hiányoló véleményekkel, megnyilvánulásokkal. Sokakban megfogalmazódik a kérdés, miért indul három pártlistán is többségében magyar jelölt. A dilemma főképp azért megalapozott, mert az önkormányzati választások előtt számos településen sikerült megegyezni az együttes érdekérvényesítésben, és az indulók kevés kivétellel kiemelkedő sikereket értek el. Ez a megegyezés pedig éppen országos szinten lett volna a legfontosabb.
Régóta érlelődött már bennem a téma, de mindezidáig nem akartam kiteregetni azokat a lapokat, amelyek választ adhatnak a nagy magyar egység meghiúsulására, ugyanis sem a kampányban, sem azon kívül nem szeretnénk senkit sem támadni, nem akarunk másokkal foglalkozni. Ezúttal már csak saját programunkkal és a választók meggyőzésével kell törődnünk. Úgy érzem azonban, a magyar nyelvű napilapban 2016. február 12-én megjelent Fehér-interjú kapcsán eljött az idő, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. A vegyes párt képviselőinek elutasító magatartása a komáromi kudarc óta nyilvánvaló, ezzel nem is szeretnék különösebben foglalkozni. Mivel úgy gondolják, hogy az országos megméretésen nekik nincsenek bejutási gondjaik, nem örülnének neki, ha egy közös listán az MKP jelöltjei „lekarikáznák” őket. Ráadásul a potenciális szlovák választóik sem biztos, hogy újongnának a magyar nevek láttán. Így aztán gyorsan határozatba foglalták, hogy esetleg majd 2016 után… Más a helyzet az önmagát magyarok pártjaként aposztrofáló gyülekezettel. A vállalkozók pártjából létrejött, eredetileg keresztény értékrendet valló csapat tavaly október eleji kongresszusán egyhangú szavazással döntöttek arról, hogy önállóan indulnak a parlamenti választáson. Nem egész három héttel később pedig rárontottak az MKP-ra, hogy a „felvidéki magyar összefogás ellen dolgozik”. Hogy tisztázzuk a félreértéseket, és tárgyaljunk az esetleges együttműködésről, azonnal találkozót kezdeményeztünk, amelyen pártelnöki megbízásból az MKDSZ komáromi irodájában jómagam képviseltem az MKP-t keresztény platformunk tagja, Duray Rezső társaságában. A tárgyalás sajnos a kötelező udvariassági körök és a kávé elfogyasztása után viszonylag gyorsan véget ért. Sárközi János, a vendéglátó párt alelnöke ugyanis közölte, hogy számukra csakis a pártszövetség elképzelhető. Amikor emlékeztettük, hogy egy koalíciónak 7 százalék a bejutási küszöb, ezt pedig még együtt sem igazán tudnánk elérni, lakonikusan közölte, hogy tisztában van vele. Miután egyéb lehetőségek iránt érdeklődtünk, felvetette, hogy az MKP keresztény platformjának tagjai indulhatnának az ő listájukon. (?!) Ezután arról kérdezősködtünk, szerintük milyen támogatottsággal rendelkeznek, hány szavazatot remélnek márciusban. A válasz ismét tömör volt: harminc ezret. Ha feltételezzük, hogy valóban ennyi választójuk van, felajánlottuk, adjanak négy jelöltet az MKP listájára, és egy sikeres megméretés esetén a preferenciaszavazatokkal mindnyájan könnyedén bejuthatnak a parlamentbe. Ezt azonban az alelnök úr kategorikusan elutasította múltbeli sérelmekre, fideszes befolyástól való félelemre és a megyei szintű smeres kötődésekre hivatkozva. Ettől kezdve világos volt számunkra, hiszen józan paraszti ésszel is belátható, hogy az ő céljuk nem a magyar érdekek legfelsőbb szintű képviselete a parlamentben, hanem az MKP egyértelmű meggyengítése. A kérdés MOST már csupán az: cui prodest, vagyis ez kinek az érdeke?
A. Szabó László,
az MKP oktatási és kulturális
alelnöke
DUNATÁJ HETILAP 7/2016
FOTÓ: mkp
