„Amikor kicsi gyermek voltam, Apukámnak sok koncertjén voltam – elvitt, amikor turnézott. Már akkor kezdtem arról álmodni, hogy egy nap én is szeretném ezt az életet. Emlékszem, hogy sokszor ültem a közönség soraiban, és néztem, ahogy az emberek reagálnak, amikor az Apukám énekel, vagy basszusgitározik, vagy épp valamelyik hangszeren játszik – mindegyiken tud nagyjából. Néztem, hogy hogyan reagálnak rá, és mondtam magamban, hogy milyen jól eshet neki látni, hogy mennyire szeretik azt, amit ő szívből csinál.
Egyszer csináltunk Apukámmal itt, Magyarországon egy közös koncertet, és emlékszem arra a pillanatra, amikor Apukámnak az egyik dalát elénekeltük ketten. Nagyon jól esett vele énekelni, és láttam az emberek arcán is, hogy egy kicsit ők is érezték, hogy én mit érzek belül.”
A teljes beszélgetés itt megtekinthető: https://www.youtube.com/watch?
