hadisírnál
Pénteken töltötte be 75. születésnapját. Komárom közismert személyisége, magas, egyenes gerincű, híres a felmenők hosszú sorával. Családjában volt polgármester, tiszti főorvos, jegyző, s mint Berecz János szobrászművész unokaöccse, egyben hagyatékának hű gondozója. Kiss János szerény ember, s mi is csak véletlenül tudtuk meg, hogy a komáromi temetők elhagyatott sírjainak önzetlen gondozója.
– A családi sírokat gondozva vettem észre, hogy bizony az első világháborús katonasírok lassan az enyészeté lesznek, gazdátlanok, sok esetben rájuk hordják a szomszéd sírok elszáradt virágait. Összeszorult a szívem, hiszen valakik őket is meggyászolták, esetleg unokáik, dédunokáik egyszer nosztalgiából talán még szeretnék felkeresni a sírokat. Ekkor született meg az ötlet, hogy elkezdjem ezeknek a síroknak a felújítását – mondja, s elvezet a komáromi katolikus temető katonasírjaihoz. – Amikor felújítottam egy-egy sírt, dokumentáltam és bejelentettem az illető ország nagykövetségén. Kiderült, hogy sem az olasz, vagy a német katonatemetők nyilvántartásával foglalkozó illetékesek vajmi keveset tudtak ezekről a halottakról, így azután örömmel fogadták a kezdeményezésemet. – Hithű katolikus családban nőttem fel, a mai napig tartom a kapcsolatot a Komáromban valaha tevékenykedő papokkal. Bíró Luciánt szinte a haláláig ápoltam, segítettem. Ebből adódik ez az önzetlenségem, no meg abból is, hogy sokszor elszégyellem magam, hogy milyen állapotban vannak egyes sírok. Nem elég halottak napján virágot vinni, gyertyát gyújtani a sírokon, az év folyamán is gondoskodni kell róluk. És ha már a sírnál vagyunk, akkor elhunyt szeretteinkre is visszaemlékezünk. Ezekre a katonai sírokra már alig hoz valaki virágot. És ha már ott vagyok, imádkozom az ismeretlenekért is. Több ilyen önzetlen, segítőkész emberre lenne szükség, hiszen a temetőgondnokságnak jogában áll a gondozatlan sírokat felszámolni. A sírokkal viszont történelmünk egy darabja is eltűnik.
DUNATÁJ HETILAP 51-52/2015
