Elfogadta nemrég az Európai Bizottság hazánk 2020-ig szóló vidékfejlesztési programját, s a hatalmas, 1300 milliárd forintos összeg elköltéséhez pedig már szeptembertől hozzákezdhetünk.
Mérföldkő ez a korábban hátrányosnak mondott vidéki élet szempontjából, ehhez pedig olyan kommunikáció társul, amely végre, hosszú évtizedek után megerősíti: a vidék igenis élhető, falun, tanyán, kisvárosban dolgozni, gazdálkodni, családot alapítani igenis menő!
Rá is fér a kistelepülésekre, falvakra, hátrányosabb régiókra a fejlesztés, annál is inkább, mert Magyarország lakosságának durván a fele él kisvárosokban, falvakban, és bizony sok ember tanyán, tanyavilágban. Azt is látni kell, hogy nagyvárosaink száma, befogadóképessége kicsi. Mindezeket figyelembe véve a legjobbkor érkezett a program, amennyiben a döntéshozók azt valóban a jelenlegi szándékuknak megfelelően valósítják meg.
Bontsuk két részre a dolgot: egyfelől a vidékfejlesztés középpontjában a beruházások ösztönzése, a vidéki munkahelyteremtés áll, kiemelten támogatva a fiatalokat. Másfelől jut bőven a tanyák, elmaradottabb régiók fejlesztésére, és nem járnak rosszul a kistelepülések sem. Ha új vidéki munkahelyeket emlegetünk, sokak számára egyértelmű kitörési pont a mezőgazdaság, hiszen tudjuk, adottságaink kiválóak.
Aki bele szeretne vágni, pályázhat az ehhez szükséges induló támogatásra, mivel a program jelentős figyelmet fordít a fiatal, kezdő gazdálkodókra. Itt nem feltétlenül a gabonatermesztésre kell gondolni, vagy hatalmas földterületek megvásárlására. Inkább az úgynevezett munkaerő-igényes ágazatok támogatására – tehát a zöldség-gyümölcs termesztésre, állattartásra –, amelyekre szintén jelentős összegekre pályázhatnak az érdeklődők. Ha valaki belevágott, felhúzta első fóliasátrát, vagy felnevelte háztáji malacait, azt értékesítenie is kell. Erre is gondoltak a program alkotói, amikor célul tűzték ki a versenyképesség növelését, a beruházások ösztönzését.
És itt van az öntözésfejlesztés is. Ma hazánkban – miközben közismert páratlan vízkincsünk – a gazdák nagyon kis százaléka tudja öntözni földjét, és a kánikula végéhez érve láthatjuk, mekkora károkat okoz az aszály. Az 1300 milliárdból futja az öntözőrendszerek kiépítésére, a modern gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen eszközök beszerzésére, drága, modern technológiákra. Ennek köszönhetően a szorgalmas termelő mind jobb minőségű termékeket állíthat elő, növelheti kapacitásait.
Az ellenőrzött, egészséges alapanyag a modern termelési technológiákkal, akár biogazdálkodással előállítva versenyképes lesz, így világszerte mindenhol keresett, magas áron értékesíthető. Az sem titok, hogy már a közeljövőben megoldást kell találnia a bolygónak arra, hogy az egyre kevesebb élelmiszer mellett egyre több éhes szájat kell etetni. A megtermelt javak eladását szintén segítik – kereskedők kiiktatásával – az úgynevezett rövid ellátási láncok, tehát a termelői piacok, az őstermelői rendszer. Így mind többen választhatják első kézből a nem ipari keretek között előállított, garantáltan adalékanyag-mentes élelmiszert. De megbízhatóbb lesz a nagyüzemben előállított élelmiszer is, persze csak akkor, ha az élelmiszer-ipari fejlesztésekre elkülönített pénzt ésszerűen költik el.
De miért érdemes belevágni? Mert a termelő a maga ura lehet, családjával együtt gondoskodhat állatairól, veteményeiről. Megfelelő elhivatottsággal, szorgalommal jövedelmező vállalkozást hozhat létre, amelyből stabilan megél. A továbbiakban fejleszti azt, biztosítja gyermekei boldogulását is. És nem kell már elhagynia szülőföldjét. Sem azt a települést, ahol már gyors és látványos infrastruktúra-fejlesztések kezdődhetnek. Egészségét garantálják a magának megtermelt javak, amelyeket örömmel fogyasztják rokonai, barátai, ismerősei, akiktől nem választja már el több száz kilométer. Egyszóval helyben boldogulhat, munkáját szabadon és örömmel végezheti, és már nem kell szégyellnie magát, hiszen tudja: vidéken élni igazán menő életmód.
Forrás: magyarhirlap.hu
Szerző: Nagy Kristóf
SOKSZINUVIDEK.HU
