A kormány 2011-ben elfogadott közútfejlesztési terve 2020-ig határozta meg az R2-es déli gyorsforgalmi út Gombaszög és Méhész közötti szakasza építésének kezdetét, amely megkerüli a gyakori veszélyes balestesetek nyomát viselő szoroskői szerpentineket. Az eredeti ütemterv alapján az útszakasz tervezési fázisa már mögöttünk van, a tervdokumentáció egy része elkészült. A megvalósítást most mégis jelentősen elhalasztották. Vajon hol és miért történt a hiba?
Az ok a jelenlegi kormány szőrösszívűségében keresendő az ország déli régiója iránt. Induljunk ki abból a feltevésből, hogy a korszerű utak a gazdaság ütőerei, amerre haladnak, arra élénkül a gazdaság, oda telepítik üzemeiket a munkáltatók, ott csökken jelentősen a munkanélküliség. A kormány annak ellenére bánik mostohagyerekként a gömöri régióval, hogy a munkanélküliség évtizedek óta itt a legmagasabb. Napjainkban is megközelíti a 30 százalékos határt., de volt, hogy jelentősen túlszárnyalta azt. Nógrád helyzete sem sokkal jobb. Amikor a mai kormány második kihelyezett ülését 2012-ben a Poltári járásban tartotta, a helyieknek (vagyis Nógrádnak) megígért fűt-fát. Többek között az R2-es gyorsforgalmi út mihamarabbi megépítését. Elég lett volna a 2011-ben elfogadott cselekvési tervet fokozatosan megvalósítani.
Ehelyett mi történt? A közlekedési tárcánál az illetékesek az eredeti tervek megvalósítását 20 évvel elhalasztották. Döntésük értelmében 2040 előtt semmiképpen sem épülnek meg az R2-es gyorsforgalmi út meglévő szakaszait összekötő részek Gömörben, sem pedig az R2-es Gombaszög és Méhész közötti szakasza. Hallatlan közömbösség az ország legerőteljesebben leszakadó régiójával szemben! Felér ez az ott élők arculcsapásával. Építik viszont az R2-es Zólyom környéki szakaszait, valamint Trencsén és Privigye közötti részt.
A Magyar Közösség Pártja kilencedik éve nem kormányzó párt, ötödik éve parlamenten kívüli párt. A Nógrádban és Gömörben élők ítéljék meg, hogy ennek milyen következménye lett. Amikor kormányzó párt volt, az MKP javaslatára 2006-2007 között megépítették az R2-es Osgyánt, Fügét és Tornalját elkerülő szakaszait. Ha azóta nem politikai döntések születtek volna – mint a legutóbbi – hanem szakmai szempontok alapján fejlesztenék a közutakat, nyilván már összekötötték volna a meglevő szakaszokat, s a jövőben tovább folytatnák a sort Rozsnyón át, egészen Méhészig majd Kassáig, nyugati irányban pedig Losoncig.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? A petíció ugyan elindult, figyelemfelkeltő hatása bizonyára meglesz. Mindez azonban az illetékeseket nem fogja döntésükben befolyásolni. Tíz hónapon belül viszont parlamenti választásra kerül sor. Régióink, térségünk érdekképviseletét alaposan meg lehet és meg kell erősíteni! Gondoljanak csak bele, az R2-es, az R7-es, az észak-déli kapcsolat, az Ipoly-hidak, a kerékpárutak érdekében nem éri meg, hogy 2016. március 5-én rászánjuk fél órát? A választási sikert követően, egy jobboldali tömörülésben újraértelmezhetnénk a célkitűzéseket és a határidőket. Itt csupán a közlekedési infrastruktúrát és azon belül a közútfejlesztést említettem. Az ilyen és ehhez hasonló prioritások, amelyek szülőföldünk fejlődését eredményeznék, kijelölhetők és meghatározandók az élet számos más területén is. Ne becsüljük le a sorsdöntő lehetőséget! Régióink és közösségünk jövője a tét.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
