Kerek arcán a bajusz mindig egyfajta sejtelmes derűvel sugallja a nyugalmat. Diákjai imádják, pedig sohasem elnéző, megköveteli a mindennapos gyakorlást, a pontosságot, s közben arra törekszik, hogy átérezzék, maguk előtt lássák mindazt, amit a szerző kotta formájában megálmodott. Mert a zene bizony ilyen, ha nem érezzük át a mondanivalóját, ha nem halljuk meg a rejtett frazeálásokat, a dalba foglalt üzenetet, akkor annak interpretálása gépies, merev marad. Paszmár János énektanár, a Gútai Művészeti Alapiskola igazgatója éppen ezért arra törekszik, hogy tanítványai ne csak játszák, értsék is a zenét.
– Rendkívül fontosnak tartom, hogy a zenepedagógusok már az alapiskola első éveiben ne csupán felesleges óraként tarsák számon az oktatást, hanem figyeljenek fel a „jó fülű“ és hangú diákokra. A gútai öreg iskolában (II. Rákóczi Ferenc AI) Horváth Magdolna tanárnő karolt fel és egyben indított el az énekesi pályán. Miközben a komáromi magyar gimnáziumban az érettségire készültem, az akkor még Dobi Géza nevével fémjelzett ottani művészeti iskolában is tanultam Burçuchová Ludvika zenetanárnőnél. Ő ösztönzött arra, hogy ne hagyjam abba az éneklést – mondja, majd hozzáteszi, hogy nem is volt olyan könnyű ez az időszak, hiszen szinte nem volt olyan hétvége, amikor nem kellett kerületi, vagy országos versenyeken részt venni, nem is szólva a házi hangversenyeken történő fellépésekről. – Legnagyobb sikeremnek viszont egyértelműen azt tartom, hogy azzal a Szvorák Katalinnal együtt kerültem az országos döntőbe, aki azóta nemzetközi sikereket ért el és magyarországi állami kitüntetéseket vehetett át.
Pozsonyban, az Állami Konzervatóriumban Hudecová Vlasta volt az osztályfőnököm, rendkívül sokat köszönhetek neki. Igazi tanár volt, megkövetelte a rendkívüli pontosságot, viszont megtanított arra is, hogy nem olyan nagy baj, ha az énekes nem gépies, hanem megengedi magának az érzelmi megnyilvánulásokat is. Talán éppen neki köszönhetem, hogy végül nem a szólókarriert, hanem a pedagógusi pályát választottam.
Nyolc éven keresztül a komáromi zeneiskolában tanított, volt, amikor több mint hatvan diák hangképzését irányította, majd amikor Jároši Irénke, a Gútai Művészeti Alapiskola igazgatója nyugdíjba vonult, elvállalta az intézmény vezetését.
– Az átszervezések időszakában érkeztem, a korábbi zene- és képzőművészeti oktatást kiszélesítettük és bővítettük egy táncoktatási karral is. Ez utóbbiban a művészi balett alapjain kívül csoportos és szólótáncosi képzés is folyik, s nem kis örömünkre, rövid időn belül már nemzetközi sikereket is elértek a diákjaink. A zeneoktatás jelenleg zongora, hegedű, gitár, harmonika, furulya és fuvola, valamint ének szakokon folyik – folytatja, de elárulja azt is, hogy tanárként sem fordított hátat az éneklésnek. – Olyan ez, mint valami kábítószer, nem lehet lemondani róla. Még konzervatoristaként az Ifjú Szívek énekkarával jártam az országot, majd az együttes szólóénekese lettem. Pedagógusként a Szlovákiai Magyar Tanítók Központi Énekkarának tagjaként énekeltem, s ma is büszke vagyok arra, hogy ezt az énekkart a nemzetközi hírű Vass Lajos vezette, s halála után az ugyancsak elismert Tamási László karnagy irányított bennünket.
Szinte belepirul, amikor arról beszél, hogy milyen véletleneken múlik életünk alakulása. – Az Ifjú Szívek énekkarának tagja volt egy csinos
farkasdi kislány, Ladics Erzsike, akivel sokszor együtt jöttünk haza. Ő leszállt a buszról Vágfarkasdon, én utaztam tovább Gútára. És beleszerettem. Oltár elé vezettem, s hűségének bizonyítéka az is, hogy jött velem előbb a tanítók énekkarába, most pedig a galántai Kodály Zoltán Dalkör tagjai vagyunk. Egy kislányunk van, Lívike, aki a Pozsonypüspöki Magyar AI angolszakos tanára. Hogy kikre vagyok még büszke? Hát elsősorban a tanítványaimra. Komáromban Pfeiferlik Lajosra és Tamásra, Kányai Karinra, Gútáról Becse Szabó Ilonára, Gőgh Zoltánra, Kádeková Henriettára. Ő egyébként a Szlovák Filharmónia énekkarának tagja. De a legújabb generációban is több tehetséges növendékünk van, közülük elsősorban Korber Darinát és Čerňanský Patrikot kell megemlítenem. Azt nem élem meg kudarcként, ha tanítványaink közül nem mindenki ér el olyan sikereket, hogy a zenei, vagy képzőművészeti, esetleg tánctudását élethivatásként folytassa, hiszen iskolánkból úgy kerülnek ki az életbe, hogy a kultúra egy-egy területén többlettudással felvértezve, majd leendő gyermekeiket is beírassák ebbe az iskolába – mondta búcsúzásképp Paszmár János, a Gútai Művészeti Iskola igazgatója.
Csütörtökön, lapzárta után került sor a Gútai Városi Hivatal dísztermében az idei pedagógusnapi ünnepségre, ahol Paszmár János zenetanár, iskolaigazgató eddigi tevékenységének elismeréseképp Horváth Árpád polgármester kezéből vehette át „Az év pedagógusa“ díszoklevelet.
DUNATÁJ HETILAP
