A Ford legendás Transit haszonjármű-családjának személyszállító verziói a Tourneo nevet viselik. A közelmúltig kettő volt belőlük: a 8-9 személyes Custom, illetve az 5-7 személyes Connect. Tavaly május végén érkezett a legkisebb testvér: az 5 férőhelyes Courier. A legmagasabb szereltségben, plusz a zseniális, egyliteres turbós benzinmotor gyengébbik verziójával kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
A haszonjármű-eredet elnézhetetlen, bár a padlólemez azonos a Fiestáéval és a B-MAXéval. A maszk viszont a márka új személyautós arca, de a kis Tourneo ezzel együtt„tipikus Ford-stílusban megrajzolt sportbakancs”. Egész, csaknem teljesen függőleges hátsó falát a felnyitható tető adja, amely esős időben komfortossá teszi a rakodást, viszont rendkívül helyigényes. Nem úgy a két oldalsó tolóajtó (mindkettő standard), amelyek akkor is lehetővé teszik a beszállást, ha 30 cm-re parkolt le mellettünk egy kolléga. A vizuális negatívumok között – már amennyiben ilyen járműnél számítanak – a legtöbben a lenyesett hátsó falat, magyarán az autó aránytalan rövidségét emlegették. Számomra viszont a robusztus kasztni alatt guruló picike, 15-ös kerekek tűntek jóval disszonánsabbnak, sőt már-már komikusnak – mint annó az Open Agilán, vagy a Suzuki Wagon Erpluszon…Ami pedig a jelenlegi közvetlen konkurenseket illeti: Fiat Qubo, Citroën Nemo, Peugeot Bipper.
Belvilág
Itt is tetten érhető a származás: az enteriőr tágas, jól variálható, ilyen-olyan pakolóhelyeknek, kacattartóknak se szeri, se száma. Nem is beszélve a kapitális, 708 literes csomagtérről, amelyet a masszív kalaptartóval ketté is lehet osztani, bővítés után pedig jócskán másfél köbméter fölé nő. Az elülső ülések formázása/oldaltartása ebben a nem éppen kanyargyilkolásra termett járműben abszolút elfogadható, kárpitozásuk kifejezetten szép. Utóbbi természetesen a hátsókra is vonatkozik, ahol a lábtér is kielégítő; éppen csak a munkás- vagy túrabakancsos lábakat nem lehet becsusszantani az elülső ülések alá. További kis komforthiány az itt utazók számára, hogy ablakaik csak billenthetők. Ami az egyéb beltéri elemeket és a szereltséget illeti: nem igazán emeli az autó rangját, hogy felár nélkül – még a tesztelt Titanium csúcsszereltségben is – csupán egy CD-lejátszó nélküli, egyetlen árva analóg bemenettel és egy nagyobbacska levélbélyegnyi kijelzővel ellátott rádió képviseli a kommunikációs technikát, de legalább Bluetooth kapcsolódási lehetőséggel. Egy külső navigációs készülék csatlakoztatását viszont ötletesen oldották meg: a MyFord Dock „önbehúzódó” füle megbízhatóan rögzíti a gépet, áramforrásaként pedig a mögötte található bokszba épített USB-konnektor szolgál. Ami pedig alapon jár: automata légkondi, kétfunkciós tempomat, esőszenzor, automatikusan bekacsolódó fényszórók, ugyanígy elsötétülő belső visszapillantó tükör.
Az országúton
A többszörös „évmotor” egyliteres, háromhengeres EcoBoostot már ikszedszer hajtottam, de még mindig lenyűgözött. Elképesztően széles sávban egyenletesen húz, és bármennyire hihetetlen: ez a sáv majdnem nyolcszor szélesebb, mint az 1,6-os, 95 lovas Duratorq dízelmotor csúcsnyomaték-tartománya! Elsősorban ennek a rugalmasságnak köszönhető, hogy keveset kellett az egyébként igen kézre álló váltókarhoz kapkodnom, és az 5 fokozatot is tökéletesen elégnek találtam. A motor ráadásul kábé 3500-es fordulatig kifejezetten csendes, de hangja feljebb sem bántó – inkább sportos. Fogyasztására pedig aztán végképp nem lehetett egyetlen zokszavam se: a teszt végén 5,8 litert mutatott a bordkompjúter. Nagyon-nagyon kevés autóval kerültem ilyen közel a gyártó által megadott álomértékhez…
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 999 cm3
Teljesítmény: 74 kW (100 LE)@6000
Nyomaték: 170 Nm@1400–4000
Sebességváltó: ötfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 173 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 12,3 s
Csomagtér: 708–1656 l
Gyári átlagfogyasztás: 5,4 l/100 km
Tesztfogyasztás: 5,8 l/100 km
CO2-kibocsátás: 124 g/km
Ár: 16 908 €
Induló ár: 12 290 €
[nggallery id=59]
