Hadd szögezzem le: semmilyen pártnak tagja nem voltam, nem vagyok és bizonyára már – így a 70-en túl – nem is leszek. A politika soha nem vonzott, inkább taszított – maradtam hát hivatását szerető pedagógus. Azonban a politika tetszik-nem tetszik mindnyájunkra hatással van, életünket befolyásolja, véleményformálásra kényszerít: ellenkezünk vagy odaállunk “valami” mellé, “valakik” mellé.
Született komáromiként mindig azok mögé sorakoztam, akikről feltételeztem, hogy városatyaként szeretett szülővárosom éltetéséért, értünk komáromiakért vállalják a munkát és a felelősséget. Sajnos, eleddig többekben kellett csalódnom, mint hittem volna. A Czíria Attila mögé felsorakozó, ún. Összefogás Csapata tagjainak csaknem fele azok közül való, akiknek regnálása alatt városunk teljesen lepusztult, az agonizálás állapotába került. Annak ellenére, hogy a csapatban több a politikában újnak számító név is van, nem tudom elhinni, hogy a csapat győzelme esetén az új tagok “labdába tudnának rúgni”, így jómagam, november 15-én, nem az Összefogás (?) csapatára fogok szavazni.
Felmenőim egyszerű, szorgalmas iparos emberek voltak, akik a legnagyobb bűnnek a hazugságot tartották, a legnagyobb erénynek pedig a hűséget. Engem is erre tanítottak, neveltek.
November 15-én én azért fogok Stubendek Lászlóra és csapatára szavazni, mert Stubendek László hű maradt elveihez. Aki tudja, milyen érdekből és céllal “összeborulókkal” ellentétben nem ő fordított hátat pártjának, az MKP-nak. Nem igaz, hogy önös érdekből, épp ellenkezőleg, ő az, aki – az összeborulásba nem beleegyezve, függetlenként is – Komáromért, értünk lokálpatriótákért, az “igaz ügyért” vállalja a megmérettetést.
Jómagam, a komáromi negédes összeborulásban nem tudok hinni. Meg vagyok győződve róla, hogy Komáromot életre kelteni csak egy teljesen új, az élet különböző területein becsületes, szorgalmas munkájuk által eredményt elérő, sikeres emberekből – függetlenekből álló képviselőtestület lenne képes.
Hála Istennek a mostani független képviselőjelöltek közt több személyes ismerősöm is van, és én csakis a független jelöltekre fogok szavazni. Ha változást akarunk, mindnyájunknak el kell menni – az igazságra – szavazni!
Stirber Lajos, Felvidék.ma
A szerző ny. zenepedagógus, Pro Urbe Komárom – díjas