Tűnődések a Komáromi Kamarazenekar hangversenye után
„Auber az operett ajtaja előtt állott, Hervé megnyitotta és Offenbach besétált rajta.“
(Németh Amádé: A magyar operett története)
Amint azt az idézetben olvasható nevek is bizonyítják, az „operett” francia eredetű. A francia operettel szinte egy időben indult világhódító útjára az osztrák operett is. Megteremtői: ifj. Johann Strauss, a keringőkirály; Franz Suppé és Karl Millöcker voltak. Az első „magyar hangú”, a szinte magyar nemzeti műként számon tartott operett – amelynek librettója Jókai Mór Szaffi című elbeszélése nyomán készült –, a Cigánybáró komponistája is ifj. Johann Strauss volt.
Az operettnek, mint műfajnak, születése óta napjainkig volt és van rajongó – de ellentábora is. Bizonyára így van ez szűkebb pátriánkban, Komáromban is. Azonban hogy városunkban sokan szeretik az operettmuzsikát, annak ékes bizonyítéka volt a – már évek óta, Észak- és Dél-Komárom zenészeiből verbuválódó (többségben zenetanárokból álló) – Komáromi Kamarazenekar Komárom az operettek városa című Strauss-hangversenye. A 2014. augusztus 25-én, a Tiszti pavilonban megtartott koncert ismét teltházat vonzott, pedig a szervezők aggódtak: vajon a hétfői nap és a 19 órai kezdés megfelelő időpont lesz-e? Felengedni akkor kezdtünk, amikor jöttek, jöttek az emberek és a kezdés idejére (mint már oly sokszor) ismét zsúfolásig megtelt a hangversenyterem.
A szervezőknek s a fellépőknek egyaránt öröm és megtiszteltetés, ha munkájuk iránt ilyen nagy az érdeklődés, s hogy Komáromban egyre
többeknek van igénye a nemes szórakozásra, a klasszikus (szórakoztató) zenére. A tisztelt publikum már a színre vonuló zenekart vastapssal fogadta, ami azt bizonyítja, hogy már szívébe zárta a komáromi zenészeket, élükön Medveczky-Horváth Györgyi koncertmesterrel s csakúgy a zenekar művészeti vezetőjét, egyben karmesterét, Medveczky Szabolcsot. Aki rendszeres látogatója a Komáromi Kamarazenekar hangversenyeinek, az érzékelheti, hogy a zenekar egyre jobb, művészibb teljesítménye mögött szorgalmas munka van; Medveczky Szabolcs művészeti vezetése pedig egyre tudatosabb. A művészeti vezető bő repertoárjából nagy hozzáértéssel válogat, minden hangversenyen igényes műveket sorakoztat fel, azokat újszerű ötletekkel prezentálja, teszi közérthetővé a közönség számára. A megfiatalodott zenekarban öröm látni az egyre több ismerős arcot, s az arcokon a lelkesedést, a közös muzsikálás adta örömöt. Az örömmel muzsikálás gerjesztője: a szívvel-lélekkel vezénylő karmester és természetesen az – operettslágerekből – általa kiválóan összeállított műsor. A hangversenyen a következő művek hangzottak el: a Denevér című operett nyitánya; a Bor, asszony, ének – keringő; a Perpetuum mobile – zenei tréfa; a Vadászat – gyors polka; a Művészélet – keringő; a Bandita galopp; a Déli rózsák – keringő; a Könnyű vér – polka; a Bécsi vér – keringő; az Egyiptomi induló; az Anna polka; a Császár keringő; a Tik-tak polka; a Kék Duna keringő; méltó megemlékezésül a „mester” ifj. Johann Strauss halálának 150. évfordulója alkalmából; ráadáskent pedig a Radetzky-marsch.
Kiváló ötletnek bizonyult – emelte az est fényét, a közönség számára felüdülést jelentett – a tehetséges ifjú táncospár, Takács Odett és Szentiványi Richárd – a helyi művészeti alapiskola (Hodek Andrea osztályának) egykori, jelenleg a győri Táncművészeti Iskola növendékei, a Petes Beáta vezette Platina Táncklub tagjainak – közreműködése. A Jana Szigetiová – Pfeiferlik Tamás kedves műsorvezető kettős szerepeltetése sem volt rossz ötlet, talán a kevesebb szöveg hatásosabb lett volna. Pfeiferlik Tamás humoros „jelenései” javára voltak a műsornak.
Öröm volt tapasztalni, hogy ifj. Johann Strauss muzsikája – tekintett nélkül korra, nemre, nemzetiségre (kell-e ennél több?) – mindenkié: a zenekar – láthatóan – élvezettel játszotta, a publikum nagy élvezettel hallgatta. Jómagam annak is nagyon örülök, hogy nemcsak a zenekarunk fiatalodik, hanem a zenekar hangversenyeinek közönsége is. A koncerteken egyre több a fiatal, nem csoda hát – de elgondolkoztató –, hogy lassacskán „kinőjük” mind a Tiszti pavilon, mind a Kultúrpalota patinás, kitűnő akusztikájú koncerttermét.
Zenekarunk hangversenyei fő szervezőjének, Harmat Rudolfnak, az önzetlen lokálpatriótának, köszönjük – évek óta végzett – fáradságot nem kímélő szervező munkáját; teljesítményét ajánljuk a díjakat osztó városatyák figyelmébe!
Ez a nagy érdeklődést kiváltó és nagysikerű rendezvény sem valósulhatott volna meg a támogatók – a SZK Kormánya Kisebbségi Kormánybiztos Hivatala, Anton Marek Révkomárom polgármestere, a helyi Vmk dolgozói, élen Varga Anna igazgatónővel és a társszervező művészeti alapiskola igazgatója, František Petr – összefogása, segítsége nélkül.
Köszönet érte! A fellépőknek gratulálunk, köszönjük a művészi élményekkel teli szép estét.
Stirber Lajos
a Magyar Kultúra Lovagja
