Ahol az egyházi értékek megóvásával is törődnek
Délről Komárom, Hetény, Izsa és Marcelháza, keletről Újpuszta és Madar, északról Perbete, Újgyalla és Ógyalla határolja Komáromszentpétert. Már az bronzkorban is lakott volt, sírokat, szláv és honfoglalás kori temetőt tártak fel határában. A török portyázások idején csaknem teljesen elpusztult, 1659-ben a Zichy-család kapta adományba. Mivel 1849-ben harci cselekmények színhelye volt, a közeli erdő szélén táboroztak a béketárgyalások idején az orosz egységek, ezért a helyet ma is Muszkakőnek hívják. Az idilli környezetben fekvő falu, bár még mindig magán viseli a kisközségek jellegzetességeit, az utóbbi években dinamikusan fejlődik. Jobbágy József mérnök, a falu polgármestere nem is titkolja, hogy a történelmi értékek megmentése mellett a modernizációt is szem előtt tartja.
– Az értékes történelmi emlékek mellett a fejlesztésre is kellő figyelmet kell fordítanunk. Ebben a munkában szerencsémre mellettem áll az önkormányzat. Így sikerült a műemléktemplom melletti területet rendbe hozni és kialakítani egy kálváriát. A falu központjában van, sokan járnak a csodájára. Az evangélikusok temploma több mint hatvan éve tűri az időjárás viszontagságait, a falai megrepedeztek, az ablakok csaknem kidőltek. Most fejeződik be a templom felújítása, a salétromos belső falakat lekapartuk, újravakoltattuk, lefestettük. A templom homlokzatát is megújítottuk, befestettük. A domboldalon álló temető felé folytattuk utunkat, ahol a Zichy-család sírkertjét mutatta meg a polgármester. A szülők és a négyéves kisfiuk sírja is megújult. – A fehérmárvány emlékműveket átcsiszoltattuk, a neveket újrafestettük. A Zichy család utolsó két tagja, Károly és felesége, Fábry grófnő, aki önkéntes ápolónő volt, az első világháború idején hősi halált halt. Az egész falu megsiratta őket. Most, az első világégés századik 
évfordulóján egyfajta főhajtásként végeztettük el a munkát – magyarázta a polgármester. Azután ismét autóba szállunk, hogy Szentpéter új lakónegyedébe hajtsunk. Legutóbb itt adták át a hatodik, hatlakásos bérházat. Igaz, még legalább nyolcvanan várnak arra, hogy új lakásba költözzenek.– Fontos feladatnak tartjuk a lakáskérdés megoldását. Azokat, akik házépítésbe kezdtek, ugyancsak támogatjuk. Idén újabb öt utcát borítottunk aszfaltszőnyeggel, s az év végéig még négy utcát szeretnénk leaszfaltoztatni. Ha már a falu főterét sikerült felújítani, akkor azzal is törődnünk kell, hogy ne sáros utcákon keresztül jussanak el oda. Szentpéter adottságai miatt a dombok között tekergő utcácskák fontos szerepet töltenek be, hiszen a házsorok és az utcák közötti összeköttetést biztosítják. Az új lakótelepen még márga és makadám keveréke képezi az útfelületet. – Amíg az új házaknál nem fejeződik be a súlyosabb építkezési anyagok szállítása, nem tartjuk ésszerűnek, hogy azonnal aszfaltoztassunk. Addig inkább az esetleges gödröket 
egyengetjük, s amint megfelelő lesz a terület, befejezzük a közművesítést, az utca megvilágítását és utána már végső formáját kaphatja az úttest. – A szentpéteriek értékelik az igyekezetünket, s elmondhatom, nem is vágyódnak el. Amikor 14 évvel ezelőtt átvettem a község irányítását, még 2 620 lakosa volt a falunak, most több mint 2 800. Talán ezt tartom munkám legnagyobb eredményének. A szentpéteriek a megyei választások során is támogattak, hiszen tudják, hogy képviselőként mindent elkövetek a falu fejlődéséért. Sokan kérdezték, hogy egyedüli Híd-as képviselőként hogyan tudok együttműködni a többségben levő MKP-sokkal. A válasz egyszerű: jól. Ha a régió fejlődését kell elősegíteni, akkor nincs miről beszélni, azt támogatni kell. Kudarcnak értem meg viszont a Dafné szociális otthon megszüntetését, ami nem rajtunk, magyar képviselőkön múlott. Természetesen a legtöbbet Szentpéterért lobbizok majd, mert hazahúz a szívem…
A boráról híres községre tehát további fejlődés vár.
DUNATÁJ HETILAP
