A VESZTES HÁBORÚ KÖVETKEZMÉNYEI
További mozgalmas napokat éltek át a komáromiak 1919 június elején, miután a magyar Vörös Hadsereg elfoglalta a megyének a Vágdunától keletre eső részét, s június 6-án már Komárom közelében folytak a harcok, a várost azonban nem sikerült bevenni. Miután a Tanácsköztársaság az antant ultimátumára visszavonta csapatait a békekonferencia által megállapított határok mögé, június 24-én a komáromi frontszakaszon is megszűnt a harc. Ezt követően fokozatosan konszolidálódott a városban a csehszlovák törvények értelmében történő közigazgatás. Komárom több közigazgatási átszervezésen esett át, 1923 januárjától megyeszékhelyből járási székhely lett, a városba érkező cseh hivatalnokok révén részben megváltozott lakosságának nemzetiségi összetétele is, de ez a jól szervezett polgárváros az első Csehszlovák Köztársaság húsz éve alatt meg tudta őrizni döntően magyar jellegét, s érdemes megjegyezni azt is, hogy korrekt viszony alakult ki a csehszlovák hatóságok, a helyőrség és a civil lakosság között.
Mint ismeretes, 1938 őszén ismét nagyot fordult a történelem kereke. 1938. október 9. és 13. között Komáromban tárgyalt a cseh-szlovák és a magyar kormányküldöttség Szlovákia déli határainak módosításáról. A tárgyalófelek nem tudtak megegyezni, s a döntést a nagyhatalmakra bízták. Az ún. első bécsi döntéssel Komárom is visszakerült Magyarországhoz a magyar honvédség a lakosság ünneplése mellett 1938. 
november 6-án bevonult a városba. Nem sokkal ezután kitört a második világháború, amelybe Magyarország is belesodródott. A harcokban sok komáromi vesztette életét. Külön meg kell említeni a tekintélyes létszámú helyi zsidóság kálváriáját és elhurcolását Magyarország német megszállása után. A háború borzalmai 1945. március 30-án a front átvonulásával értek véget. Magyarország megint a háború vesztesei közé került, Komárom ismét a Csehszlovák Köztársaság határvárosa és járási székhelye lett. Új korszak kezdődött, melynek kezdetén a helyi magyarságot megfosztották állampolgári jogaitól, emlékműveitől, iskoláitól, százával kényszermunkára küldték marhavagonokban a kitelepített szudétanémetek helyére a cseh határvidékre, majd az ún. lakosságcsere keretében ezrével áttelepítették Magyarországra. A háborús veszteségek, a zsidóüldözés, a magyarok deportálása és kitelepítése következtében az 1950. évi népszámlálás csupán 16 343 lakost talált Komáromban (1940-ben az északi városrésznek még 21 957 lakosa volt). A kommunista hatalomátvétel után a szlovákiai magyarok is visszakapták állampolgári jogaikat. A város fejlődését a háború utáni évtizedekben az 1947 és 1950 között épült új folyami hajógyár 
mozdította elő, amely több ezer személyt foglalkoztatott. A magyar lakosság jogfosztottságának megszűntével fokozatosan újjászerveződött a város magyar tannyelvű iskolahálózata, 1949-ben megalakult a Csemadok helyi szervezete, 1952-ben a Magyar Területi Színház, mai nevén Jókai Színház. A város lakosságának többségét – a kitelepítések és a természetes aszimiláció ellenére – továbbra is magyarok alkották, s mivel Komárom körül széles tömbben él a magyarság, a városban megtelepedő új lakosok többsége is magyar nemzetiségű volt. Így Komárom növekvő népességével (1961- ben 23 9
95, 1970-ben 26 633, 1980-ban 32 520, 1991-ben 37 346 lakos) párhuzamosan enyhén emelkedett a magyar lakosok arányszáma. A negatív változás e téren paradox módon a rendszerváltást követő évtizedekben következett be éspedig annak dacára, hogy a várost azóta többségében magyar nemzetiségű képviselőkből álló önkormányzat irányítja, s Komárom a kilencvenes években valóban a felvidéki magyarság kulturális centrumává vált, 2004-ben megalakult a városban az első felvidéki magyar egyetem Trianon óta és mind Szlovákia, mind Magyarország tagja lett az Európai Uniónak. Az elmúlt két évtizedben a magyarság arányszáma a városban közel 10 százalékkal, lakosainak száma pedig – a helyi ipar leépülése következtében – közel 4 ezerrel csökkent, amihez persze hozzájárult a gazdasági válság is. Itt tartunk ma, száz évvel az első világháború nagy történelmi változásokat elindító kezdete után.
Vége.
DUNATÁJ HETILAP
