Szegényebbek lettünk. Életének 62. évében – betegség következtében – július 6-án este Pozsonyban elhunyt Neszméri Sándor felvidéki magyar újságíró.
Neszméri Sándor 1952. november 17-én született Alsószeliben (Galántai járás). A galántai magyar gimnáziumban érettségizett (1971), majd Lengyelországban, a krakkói Jagelló Egyetemen szerzett történelem szakos diplomát.
Számos felvidéki lapnak volt a munkatársa (többek között: Nő, Új Ifjúság, Szabad Újság, legutóbb az Önkormányzati Szemle, de több írása volt olvasható portálunkon is).
Magyarországon is jól ismerik a nevét, hiszen a Duna Televízió pozsonyi tudósítója is volt, valamint a Magyar Nemzet napilap szlovákiai főmunkatársa.
Jelentős a közéleti tevékenysége is, a Csemadokban évekig meghatározó szerepet töltött be. A szervezetnek aktív kulturális szereplője, művészeti titkára és főtitkára is volt.
Publicisztikai tevékenysége során sok száz írás született. Olyanok is, melyeknek olvasásakor néhányan felszisszentek. Érthető ez, hiszen Neszméri Sándor tollával gyakran higgadt, de éles közéleti kritikát fogalmazott meg.
A Szabad Újság 1997-ben megkapta a Magyar Újságírók Közösségének Petőfi Sajtószabadság-díját, név szerint Balassa Zoltán, Gyurkovits Róza, Mihályi Molnár László és Neszméri Sándor publicisztikai tevékenységéért. – Egyikük sem dolgozik már a lapnál….
A Pro Civis P.T. szaklapja, az Önkormányzati Szemle és az onkormanyzas.sk oldalon elérhető Figyelő alapító főszerkesztőjeként segítette az szlovákiai magyar önkormányzatok munkáját. A Magyar Közösség Pártja közlönyét, a Hírvivőt is több éven át ő szerkesztette.
Megadatott nekem, hogy néhány munka során dolgozhattam Neszméri Sándorral. Felelevenednek beszélgetéseink, útmutatásai. Az ő személyében rendkívül nagy tudású, barátságos, segítőkész embert ismertem meg, aki az élet számos kemény kihívásával nézett farkasszemet. Persze, voltak kedélyes pillanatok is, például amikor három évvel ezelőtt nagy örömmel újságolta, hogy nagyapa lett…
Kedves Sándor, köszönet a földi pályád során nyújtottakért. Köztünk maradsz.
O.N., Felvidék.ma
Drága Sanyi! Sanyi Drága!
Te szólítottál így mindenkit magad körül, jelezve kapcsolatod minőségét munkatársaid, ismerőseid felé. Már nem fogjuk Tőled hallani ezt a gáláns megszólítást, ahogy nem telefonálhatunk neked többé, hogy mondd meg gyorsan, hogy írják helyesen… mondd meg gyorsan, hogy kell magyarra fordítani… Te kapásból megmondtad! Mert szinte mindent tudtál. Két lábon járó szótár és lexikon voltál. És nemes lelkű, jó ember. Mindnyájan szerettünk, és jó volt veled együtt dolgozni. Rengeteget tanultunk tőled. Nemcsak helyesírás terén.
Megdöbbenve nézünk magunk elé, alig bírjuk felfogni, hogy többé már nem vagy közöttünk. Nagyon fogsz hiányozni családodnak, rokonaidnak, de nekünk is. Mindenkinek, aki szeretett, és akit Te is szerettél.
Az MKP Sajtóosztálya
