Több mint másfél évtized után készített újra Civic kombit a Honda. Az akkori Aerodeck helyett a trendibb Tourer nevet választotta hozzá, de ennél sokkal fontosabb, hogy kategóriabajnok csomagtérrel sokkolta a konkurenciát. Az újdonságot benzinmotorral és a második leggazdagabb szereltségben kaptuk meg tesztelésre.
Alaktan
A karosszéria a B-oszlopig azonos a ferdehátúéval, onnantól viszont valóságos formatervezői tűzijáték következik. Kombi mércével mérve mindenképpen. Gondolunk itt a már-már sportautósan emelkedő övvonalra és az abszolút atipikus formájú leghátsó oldalablakokra, amely egészen a szélvédő tövéig futnak ki. Az annyira-nagyon nem is ereszkedő tetőt pedig azzal az optikai trükkel tették csapottabbá, hogy alsó pereme hátrafelé arányosan szélesedik… Csak sajnálni lehet, hogy a lámpák, valamint a közöttük levő piros híd itt beolvadnak a kasztni színébe; próbálják meg őket elképzelni mondjuk azúrkék színnel kombinálva! Színkombináció ide vagy amoda, egyet viszont bizton ki merünk jelenteni: az alsó középkategória legsportosabb, legattraktívabb fazonú puttonyosát alkotta meg a Honda az új Civic Tourerrel…
Belvilág
Értelemszerűen azonos az ötajtóséval, ami – már többször megírtok – bizonyos visszalépést jelent az előző Civic-generációhoz képest. Legalábbis a futurizmus terén. A digitális műszerfal hatalmas fekete felületén csupán a sebességmérő adata világít – bekeretezve a gazdaságos vagy gazdaságtalan vezetés zöld/kék „legyezőivel” –, illetve jobbra tőle a rádió és a fedélzeti számítógép adatainak kék téglalapja. Sehol semmi térbeliség, háromdimenziós skálákkal… A mélyen csőbe húzott, krómkeretes „órák” viszont szépek, és ez kétségtelenül autósabb megoldás, mint a síkokkal történő játszadozás.
A belteret érintő további jelentős változások az üzemanyagtartály középre költöztetéséből erednek. Ennek köszönhetően építhették be a hátrafelé felhajtható ülőlapú „varázsfoteleket”, amelyek egy nagyra nőtt fikusz, vagy akár egy kisebb hűtőszekrény szállítását is lehetővé teszik úgy, hogy a koffer még mindig szabad marad! Másrészt ezért lehetett maga a koffer is akkora, amekkora; igaz, ehhez már egy nem túl helyigényes hátsó kerékfelfüggesztés is kellett. A 624 literről viszont okvetlenül el kell mondani, hogy a csomagtérpadló alatti dugirekesz plusz 117 literjével együtt jön össze. Ami pedig a szereltséget illeti, a Lifestyle szint értékesebb elemei a kétfunkciós tempomat, a kétzónás automata légkondi, az elülső/hátsó parkolószenzorok, a digitális vevővel is felszerelt 8 hangszórós prémium hifi és az elülső ülésfűtés.
Az országúton
A kombi motorkínálatából igen okosan kihagyták az 1,4-es alapot, benzinesből tehát csak az 1,8-as i-VTEC maradt. Elődjénél 2 lóval erősebb, viszont bő fél literrel kevesebbet; fogyaszt; utóbbi a megbízhatóan működő START/STOP rendszernek, a váltások időszerűségére figyelmeztető nyilaknak, na meg (az ECON rezsimben) minden keményebb gázadáskor baljósan kékre váltó „legyezők” sokkoló hatásának köszönhető. Az ECON gomb megnyomása után módosul egyébként a motor teljesítménye és a klímaberendezés működése is. A rendkívül precíz hatgangos váltót rövidre méretezték, ezért gyorsan megszoktuk, hogy egyenletes tempóban már 50-60 km/óránál kérte a hatost… Aztán voltak még – világelsőként ebben a kategóriában – adaptív lengéscsillapítóink, amelyeket Comfort, Normal és Dynamic üzemmódba állíthattunk, és amelyek e szinttől standard tartozékai az autónak. A különbség minden gombnyomáskor markánsan érezhető volt. Ezzel a trükkel még tovább finomíthattuk az autó alapon is kiváló menettulajdonságait és vezethetőségét, amelyekről a kissé áthangolt elektromos szervó tökéletes visszajelzéseket küldött…
Vas Gyula
(A szerző felvételei)
ADATLAP
Hengerűrtartalom: 1798 cm3
Teljesítmény: 104 kW (142 LE)/6500min-1
Nyomaték: 174 Nm/4300min-1
Sebességváltó: hatfokozatú kézi
Legnagyobb sebesség: 210 km/óra
Gyorsulás 0–100 km/óra: 9,4
Csomagtér: 624–1668 l
Átlagfogyasztás (gyári adat): 6,3 l/100 km
Tesztfogyasztás: 7,1 l/100 km
CO2-kibocsátás: 147 g/km
Ár: 22 140 euró
Az alapmodell ára: 19 090 euró
[nggallery id=19]
