Még Andruskó Imrének sem szabad idegen tollakkal ékeskednie!
Kedves Barátom!
Nem is árulom el, hány éve már, hogy együtt álltunk a gimi aulájának színpadán, amelyet a legendás Gáspár-Dobai színjátszókörös társaság sikeres munkájának egyfajta elismeréseképp szereltetett fel Horváth József igazgató új színpadtechnikával – ma is ez üzemel, csak sokkal szegényesebben… Téged jobban „megcsapott” a szufiták világa, jómagam pedig megértettem, és kiderült, hogy a jelmezek világa nem nekem való. Egész életedben – pedig lassan Te is megérsz a nyugdíjaskorra – a felvidéki kultúra ápolását, s mi több, a valamikor bencés hagyományokra épülő diákszínjátszás modernizációját szolgáltad. Senki sem tagadhatja, hogy Te ácsoltad a GIMISZ bölcsőjét, Te voltál, aki bábáskodtál felette, s Te voltál a legboldogabb, amikor a lassan felnőtté cseperedő gimisek produkcióját állva tapsolta a nézőtér. Neked ez volt a jutalom, no meg a gyerekek szeretete. S ha más nem mondja ki, én leírom, hogy a színpadon első lépéseiket csetlő-botló módon megtevő, valamikori diákok közül színészként többen is országos hírnevet szereztek. Szombaton a Polgármester Díját vehette át a GIMISZ. Tudod, tiráda, fanfár. Az elismerést Andruskó Imre igazgató úr személyesen vette át. Pedig neki a színházalapításhoz és a sikerekhez igazán semmi köze sem volt. Téged viszont elfelejtettek meghívni. Minő véletlen…
S ha már senki másnak nem jutott eszébe, legalább Én szeretnék Neked köszönetet mondani áldozatkészségedért, pedagógiai munkásságodért.
Díj nélkül, de baráti öleléssel:
Morovič Lajos
DUNATÁJ HETILAP
