Nagymamáinknak fogalmuk sincs, mit jelent az applikáció, hogy kell telepíteni operációs rendszert, és a mai szakmák nagy részét sem értik igazándiból.
Van azonban néhány olyan dolog, amiről a mai fiatalok nem tudnak semmit.
A Huffington Post készített egy felmérést olvasói körében arról, mit gondolnak, milyen készségeik vannak nagymamáinknak, amelyeket ők már nem ismernek. Igazán érdekes válaszok születtek.
„Nagymamám nagyon profi volt abban, ahogyan egy kávéval a kezében üldögélt az ablaknál, és nézett kifelé a kertre” – írta egyikük.
Másikuk a nagyi pénzkezelési menedzsmentjét emelte ki. Mint írta, 300 dollárt tudott a válság idején félretenni egy családi ház előlegéhez
„Ezután egy sikeres vállalkozást indított el közösen édesanyámmal” – tette hozzá.
Lássuk csak, mik az alapvető készségek, amiben a nagymamák jeleskednek.
Főzés – az alapok. – A nagyik bizony receptkönyv nélkül tudják bevetni a fortélyokat, trükköket a konyhában. Tudják, miből mennyi kell, legyen az teáskanál, vagy evőkanál, nem kell mérleg hozzá. És képesek a maradékból is isteni fogásokat készíteni, náluk sosem romlik meg az étel.
Varrás, horgolás, foltozás, stoppolás. – Egyszóval minden, amihez tű kell és fonal, vagy cérna. Ha kilyukad a zoknid, egyszerűen kidobod, és veszel egy új párat. Ellenben nagyanyáink fiatalkorában nem volt ez ilyen egyszerű, ezért hát mindent megtettek, hogy megőrizzék a zoknik, harisnyák épségét.
Befőzés. – Bár az emelkedő élelmiszerárak és a saját termés népszerűsége ma egyre több embert sarkall arra, hogy megtanuljon befőzni, azért így is sok harmincas dolgozó nőnek nem hogy ideje, kedve sincs vacakolni ilyenekkel. Pedig milyen isteni csodákat lehet befőttesüvegben elkészíteni.
Vasalás (igazán jól). – Nekem mindig marad egy-két kósza ránc a ruhákon, a férfi ingek vasalását pedig kifejezetten gyűlölöm. Igazából vasalni is ritkán szoktam, igyekszem úgy teregetni, hogy rendben legyenek a ruhák. A nagymama-féle vasalt ruhák varázsa azonban egy olyan megfejthetetlen mítosz, amit tanítani kellene az iskolákban.
Internet nélküli ismerkedés. – A nagyi nem tudja, mi a Facebook, a Twitter, a Tinder, fogalma sincs mi az, hogy chat. Azt viszont tudja, hogyan dícsérje a zöldségesnél a portékát, hogy hogyan elegyedjen szóba a parkban egy kutyát sétáltató, kedves idegennel, hogy hogyan vitassa meg a buszon a mellette ülővel az időjárási viszontagságokat. Ha randija volt egy férfivel, nem csekkolta le az interneten előtte, nem küldözgettek egymásnak sms-t, hanem beszéltek és beszéltek. Beszélgettek a randevún, a találkozókon, kávézókban vagy éppen az ablak alatt.
Alkudozás. – Nyilván nem alkudozgatunk az árakon a McDonald’s-ban, sem más étteremben, de a nagyszülők a már említett piacozásban nagyon odatették magukat, ha az árakról volt szó.
Levelek kézzel való írása. – Ez az, ami nekem leginkább hiányzik a mai korból. Gyönyörű, szép betűkkel megírt, személyes, egyedi levelek, amelyek postára adása után izgatottan várták a választ napokig, hetegik, sőt volt, hogy hónapokig. De levelet írt szerelmetes férjének is, akinek aztán a zsebébe rejtette az írást, és várta, hogy az ő zsebében is hasonló landoljon.
sokszinuvidek.hu
