Negyvenöt éve, 1972. március 21-én néhány komáromi lokálpatrióta polgár kezdeményezésére, Kajtár József akkori múzeumigazgató támogatásával a komáromi Duna Menti Múzeum munkáját segítő önkéntes testületként megalakult a Komáromi Múzeumbarátok Köre. Tagjai azt a célt tűzték maguk elé, hogy elősegítik szűkebb hazájuk történelmének, hagyományainak felkutatását, muzeális értékű tárgyi emlékeinek gyűjtését és a múzeum közművelődési rendezvényeinek megvalósítását. A megalakulást követő másfél évben azonban a Kör szervezési hiányosságok miatt csak két további összejövetelt tartott. Rendszeres tevékenysége 1974 februárjától bontakozott ki, miután munkájának szervezését és irányítását Mácza Mihály, a múzeum történésze vállalta.
1974 végén a Körnek 25 nyilvántartott tagja volt, közülük húsz alapító tag tevékenykedett ténylegesen a kezdeti időszakban, megalapozva a Kör fejlődését, név szerint: Baross János mérnök, Bartanusz Jenő, Bihary Mihály, Broczky Béla mérnök, Kelemen István, Kovácsné Frankovics Magda, Mácsik András, Molnár Jenő, Munka László, Procházka Imre, Ripka Titusz, Sedivy Anikó, Sereghy Béláné, Szabó Ernő, Szabó Lajos mérnök, Szilárd Lászlóné, Sztankay József, Tóth Zoltán, Trugly Gizella és Trugly Sándor (valamennyien komáromi lakosok). 1974-ben a Kör gyűjtőmunkára összpontosította tevékenységét, a tagok összesen 130 tárgyat gyűjtöttek a múzeumnak. Tekintettel Jókai Mór születésének közeledő 150. évfordulójára, szorgalmazták a komáromi Jókai-emlékek restaurálását, emléktáblával jelölték meg a városban található Jókai-emlékhelyeket és javaslatukra a múzeum 1974/75 telén eredményes vetélkedőt szervezett a város iskolái között a muzeális tárgyak gyűjtésére. A Kör munkáját elősegítette önkormányzatának megválasztása 1975. februárjában. Elnöke id. Trugly Sándor, társelnöke Kelemen István, titkára a múzeum részéről Mácza Mihály lett. A krónika megszerkesztett szövegének leírását Mácsik András vállalta, a pénztárnoki teendőket pedig Trugly Gizella és Szénássy János látta el. 1975-től a tagok a történelmi adatok feldolgozásával is foglalkozni kezdtek. Tóth Zoltán feldolgozta a komáromi harangöntés és négy komáromi templom történetét, Feszty István Konkoly Thege Miklós életét és munkásságát, Ripka Titusz a Komárom környéki eltűnt középkori falvakról és a Komárommal kapcsolatos középkori oklevelekről tartott előadást. A szekeresgazda családból származó Kelemen István a szekeresgazdák életére vonatkozó visszaemlékezéseit írta le, később pedig élményeit az első világháborúból és az azt követő hadifogságból. 1976. november 12-én Világhy Árpád volt pathi igazgató-tanító, Mácsik András és Mácza Mihály egy betonba öntött vasrúddal megjelölte a zsitvatoroki békekötés pontos helyét (az egykori török sátor helyét), majd 1977. május 24-én arra elhelyezték az eseményt leíró emléktáblát. A bősi vízierőmű építése miatt történt változások következtében az emléktáblát eltávolították. Most ugyan van egy emlékmű Zsitvatőn, de az nem a békekötés eredeti helyét jelöli. A Kör tevékenységének lassan elterjedt a híre, amihez hozzájárultak sikeres tanulmányi kirándulásai is. 1977-ben már 52 tagja volt. Ebben az évben Bihary Mihály lejegyezte visszaemlékezéseit a komáromi borbélyok egykori életviteléről és munkájáról, valamint az 1919. év és a második világháború komáromi eseményeiről, Tóth Zoltán pedig számos történelmi adattal gazdagította a múzeumot, melyeket a katolikus plébánia hozzáférhető dokumentumaiból jegyzetelt ki.
(Folytatása következik)
Mácza Mihály
DUNATÁJ HETILAP 11/2017
