Városunkban október 23-án a szőnyi városrészben a Hősök terén koszorúzással kezdődött, a volt Lenfonó gyári kopjafánál folytatódott az 1956-os forradalom és szabadságharc tiszteletére rendezett megemlékezés.
Az ünnepi szentmisét és az ünnepi istentiszteletet követően a városi megemlékezésen az 1956-os szobornál beszédet mondott Blaskó József középiskolai tanár.
1956. október 23-án megrendült a Föld, mert egy kis nép Európa közepén azt mondta, hogy elég volt. Elég volt a Rákosi-rendszer diktatúrájából, a megfélemlítés légköréből. Az Államvédelmi Hatóságból, Recskből, Kistarcsából, a hortobágyi kitelepítésekből, a megalázásból. Egy akarattal kiáltották október napjaiban, hogy elég volt, ruszkik haza, zengte az utca. Egy nép küzdött a szabadságáért, fiatal srácok és lányok fogtak fegyvert. Wittner Máriák, Stricker Katalinok, Mansfeld Péterék, Ács Lajosok, ők a mi hőseink. Akartak ők hősök lenni? A közelmúltban elhunyt Wittner Mária mondta egyszer, hogy akart a fene! Családot akartak, gyermeket, dolgozni, élni, de nem lehetett. Mert ilyen fontos dolog a szabadság, egyszerűn nem lehet nélküle létezni. Fegyverrel szálltak szembe, a megtorlás iszonyatos volt, 229 embert végeztek ki a forradalomban való közvetlen részvételért, több ezren szenvedtek börtönbüntetést, több százezren pedig elhagyták az országot.
Ma rájuk emlékezünk. Ács Lajosra, aki a komáromi gimnáziumban érettségizett 1956-ban és 1959-ben végezték ki, bűne szinte semmi, de ez nem is számított, az ügyész szerint javíthatatlan és ennyi elég volt fiatal élete kioltásához. Csémi Mátéra, akit itt lőttek agyon a nyílt utcán. Rájuk emlékezünk, mert ez szent kötelességünk, ezt a kötelességet hagyta ránk a nemrég elhunyt Wittner Mária. Át kell adnunk a történetüket a fiataloknak. 66 év telt el, de soha nem merülhet feledésbe az emlékük. A mi feladatunk, hogy legalább az emlékezésünkkel igazságot szolgáltassuk nekik, 1956 ismert és ismeretlen hőseinek. Áldott legyen az emlékük, nyugodjanak békében!
Az ünnepi megemlékezés – melyen közreműködött Concordia Vegyeskar és a Komáromi Katolikus Kórus – Horváth Istvánné és Stubendek István karnagyok vezényletével, Vadkerti Imre énekes, Gál László Latinovits-díjas szavaló, Korpás Réka népdalénekes – koszorúzással zárult.
Az 1956-os szobornál a városvezetés, intézmények és civil szervezetek helyezték el a tisztelet virágait, majd Csémi Mátéra és Ács Lajosra koszorúzással és gyertyagyújtással emlékeztünk.
Az emléktábláknál Oláh Kálmán Pro Urbe-díjas tanár idézte meg az 56-os komáromi hősöket, közreműködött Janovszki Csenge népdalénekes.
komarom.hu
